Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)
Amico Aspertini tanulmányrajza a bolognai San Petronio templom elveszett Krisztus feltámadása freskójához
rendelték meg tőle a Krisztus és Nikodemus szoborcsoportot (27. kép) a jobb oldali kapu feletti lunettába, amelyért azonban csak 1530. október 29-én fizettek. 26 Fontos megrendeléseket kapott a festészet terén is: először a Marsili-kápolna oltárképének megfestésében vett részt. E híres Pietà Szent Márk, Szent Ambrus, Szent János evangélista és Remete Szent Antal között (28. kép) kompozíciót fent angyalok által körülvett áldó Atyaisten ábrázolás zárja le. 27 Aspertini közreműködött a Madonna della Pace kápolna freskóciklusának elkészítésében is, végül egyedül őt bízták meg, hogy a San Petronio templom Lorenzo da Prato által 1471 és 1475 között készített becses orgonájának szekrényét Szent Petronius püspök életéből idézett négy jelenettel díszítse - ez utóbbi munkáját 1531 augusztusa és szeptembere között fizették ki. 28 A Krisztus feltámadására adott megbízás tehát a Pietà és a Krisztus és Nikodemus szoborcsoport közötti időszakban valósult meg, nagyjából egyidejűleg a kisebb kapuk kazettáinak szobrászi díszítésén végzett munkával. E vállalkozásban a szobrászok együttműködése és a különböző művészi irányzatok egymásmellettisége amelyeket elsősorban a kortárs római és firenzei művészetből nyert tapasztalatok befolyásoltak - egy nem teljesen ellentmondásmentes, de mégis eléggé általános kollektív szellemiséget hozott létre, amely minden bizonnyal meghatározta a Madonna della Pace kápolna díszítését is, amiben egyébként Amico mellett a San Petronio templom szobrászműhelyének másik két tagja, Jacopo Francia és Girolamo da Treviso is közreműködött. A „furcsa rövidülések" és a „jó aktábrázolások", amelyekről Malvasia Aspertini Feltámadása kapcsán ír, minden bizonnyal a művész Michelangelo iránti felfokozott érdeklődéséből születtek, amelynek nyomai ekkor gyakran fellelhetők művészetében. Mindez összekapcsolódni látszik nyilvánvaló ellenérzéseivel mindazok iránt, akik feltételek nélkül kötődtek Raffaello művészetéhez. Elég, ha Girolamo da Carpinnak és Biagio Pupininek a San Michèle in Bosco templom sekrestyéjében 1525-1526 között alkotott műveire gondolunk, melyek a Raffaello és Polidoro da Caravaggio iránti egyértelmű hódolat jeleit mutatják. Biagio Pupini a Pace kápolnában is dolgozott. 29 Ami a „határozott kivitelező készséget" illeti, amelyről szintén a bolognai kanonok beszél, úgy vélem, azt a festői könnyedséget jelentheti, amelynek elsajátításával Aspertini az 1510-es évek második felétől fogva mind gyakrabban próbálUott, 185-186, 44.SZ. A személyt Silvia Urbini azonosította Arimateai Józseffel: Arte italiana e arte tedesca fra le pagine del libri, in I Quaderni della Fondazione Ugo Da Como III (2001) 4/5, 63-64; vö. M. Faietti véleményével: a 16. század első éveitől az 1520-as évekig tartó időszakból származó bolognai és ferrarai analógiák szerint gondolhatunk mind Nikodémusra, mind Arimateai Józsefre, de a példák zöme inkább az első személyre utal, akit egyébként Vasari egyértelműen megnevezett: Faietti, M., Gli amici di Aspertini, in Drawing Relationships in Northern Italian Renaissance Art. Patronage and Theories of Invention (szerk. Periti, G, bev. Dempsey, Ch.,), London 2004 (a továbbiakban Gli amici). Scaglietti Kelescian, D., in Faietti - Scaglietti Kelescian, i.m. (2.j.) 169-172, 36.sz., a korábbi irodalommal. Uott, 186-191, 45.SZ. Faietti, M., in Faietti - Scaglietti Kelescian, i.m. (2.j.) 65.
