Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)

Amico Aspertini tanulmányrajza a bolognai San Petronio templom elveszett Krisztus feltámadása freskójához

„A S. Petronio Madonna della Pace kápolnájában, a bejárattól jobbra az első képen Krisztus feltámadását festette meg furcsa rövidülésekkel, fent az örökkévaló Atyaistennel, amint fenséggel telten kitárt karokkal fogadja fiát, aki letérdelve hajol meg előtte az égi seregek kíséretében, lent pedig egy tágas lapályon a sír, körülvéve rémült, vagy a rémülettől földre terített katonákkal..." A bolognai kanonok megemlíti a „furcsa rövidüléseket", a „jó aktábrázolásokat és új ötleteket", majd, bár nem tartja a festményt a művész legjobb művének, így folytatja: „mindazonáltal nem annyira hitvány, hogy megérdemelné mindazokat a becsmérlő szavakat, amelyekkel e munkát Vasari kedve szerint illette". Valóban, az arezzói biográfus, Bagnacavallo és Aspertini festményeit összevetve, ez előbbi nagyobb tehetségét hangsúlyozta, és leírta, hogy a Feltámadáson „rengeteg furcsa dolog", „több fegyveres kitekert és összezsugorodott tartásban" látható, sok katona pedig teljesen összelapult „a sírkő alatt, amely egyenesen rájuk zuhant".

21 Malvasia szerint ugyanakkor a képen „újszerű (természetes és jó arányú) ábrázolásmód, kiváló rajztudás és határozott kivitelező készség figyelhető meg, s mindez dicséretet érdemel, legalábbis azért, mert mást nem is említve, megszabadult a száraz és nehézkes festésmodortól". Néhány évvel később Baldinucci, amikor újra elmeséli a Vasaritól ismert történetet Bartolomeo Bagnacavallo és Amico Aspertini vetélkedéséről, úgy tűnik, Vasari véleményét is elismeri a Krisztus feltámadásával kapcsolatban. Hangsúlyozza, hogy „e festményének kigondolására csakúgy, mint minden más művére elméjének különcsége jellemző, amint a megrémült katonákat őrült és szokatlan pózokban ábrázolja. De még rosszabb, és igencsak kárhoztatható mindazoknál, akik szent történeteket festenek, hogy sokukat a rájuk zuhant sírkő alatt összelapítva ábrázolja, anélkül, hogy erre a különös részletre más forrása lenne, mint saját szeszélyes ötlete".

22 Később még visszatérek Baldinucci ez utóbbi megjegyzésére, amely véleményem szerint különleges fontosságot nyer azzal a vitával összefüggésben, amely a tridenti zsinat után kezdődött a Feltámadás ábrázolási módjairól. A San Petronio templomban Aspertini több, mint két évtizeden át dolgozott, főként szobrászként és festőként, de rajzokat is készített a templom üvegablakaihoz és berendezési tárgyaihoz, amelyek mára sajnos elpusztultak.

23 Az első kifizetés 1510. november 27-én történt számára egy próféta alakjáért, melyet a Porta Magna boltívhevederébe készített, s amely a lanton játszó Dávid királlyal azonosítható.

24 Jókora időbeli űr választja el ezt a szobrászati dokumentumot a következőktől, amelyek mind a kisebb kapukra vonatkoznak: Aspertini 1524. augusztus 11-én kapott megbízást a bal oldali kapu két kazettájának Józsefet a ciszternába vetik testvérei és Jákob hitvesének sírba tétele jelenetekkel való díszítésére,

25 két évvel később 21 Vasari, i.m. (5.j.) IV, 494-495. 22 Baldinucci, i.m. (7.j) II, 127. 23 Hivatkozhatunk két rajzra, amelyek két 1514-ben megrendelt üvegfestményhez készültek és Szt. Ambrosiust és Szt. Petroniust ábrázolják, valamint egy órához készült rajzra, amely 1524-ben készült el: Scaglietti Kelescian, D., in Faietti - Scaglietti Kelescian, i.m. (2.j.) 208, 30P. és 31P. sz., a korábbi irodalommal. 21 Uott, 154-155, 27.SZ. 25 Kiderült, hogy csak a másodikat készítette el: uott, 180-181, 42.sz.