Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)
„Drótozni, fotózni." Megjegyzések az ókori edények egykorú javításához
Az edények javítás utáni használatával kapcsolatban a kutatók sokszor csupán a kérdést teszik fel. 51 Ennek eldöntéséhez a leletkörülmények vagy a technikai részletek nyújthatnak segítséget. A lakóházakból előkerült darabok esetében például a leletkörülmények egyértelműen utalhatnak az edények javítás utáni használatára, 52 a sírokban és a szentélyekben 53 talált darabok esetében viszont a legtöbbször ezt nem lehet eldönteni. A foltozott edények javítás utáni használatára némi támpontot adhat az idegen töredék kiválasztása és beillesztésének módja. 54 Az is általánosan elfogadott feltevés, hogy egy edényt szépsége, illetve (használati) értéke miatt javítottak meg. 55 Ennek az általánosításnak azonban több lelet is ellentmondani látszik. A legkirívóbb példa talán az a két, Korinthosban talált, neolit-kori, kézzel készített edény, amelyeken megmaradtak a javításhoz használt sülylyesztett furatok. 56 Hasonlóképp elgondolkodtató a caerei Martini Marescotti-sír leletanyaga: az ép, festett athéni vázák és bucchero edények mellett a sírmelléklet része volt egy javított feketemázas athéni kylix is. 37 Az edény kvalitása tehát nem befolyásolta, hogy javításra érdemesnek ítélték-e vagy sem, illetve egy edény javított volta nem feltétlenül jelzi korabeli (anyagi) értékét. Javíttatásukban egyaránt szerepet játszhatott használati értékük (pl. egy főző-, tárolóedény esetében), szépségük, vagy a tulajdonos számára különleges jelentőségük. A javított fekete- és vörösalakos vázák kiugróan nagy mennyisége más javított edényekhez képest megtévesztő lehet a vázajavítás szokásának megítélésében. Ez a jelenség ugyanis nem korlátozódik csupán a 6-5. századra. A leletek tanúsága szerint a kerámiajavítás-javíttatás szokása a neolitikumtól kezdve folyamatosan létezett az ókorban, 58 csupán a gyakorisága változott egyes korszakokban. A javítás módszere, a furatok és a kapcsozás elkészítésének módja viszont évezredeken át változatlan maradt. Az ismert lelőhelyű javított vázák ismeretében az is nyilvánvaló, hogy az ókorban a vázajavítás szokása nem csupán egy-egy területhez köthető, elszigetelt jelenség volt. Egyelőre úgy tűnik, hogy a 6-5. századra keltezhető fekete- és vörösalakos attikai kerámia jelenik meg a legnagyobb számban a javított vázák között, ezek közül is sok Etruriában került elő. Ez azonban nem bizonyítja minden 1 Elston 1990, 68; Boardman, i.m. (28.j.) 161; Pfisterer-Haas 2002, 56. 2 Pl. olynthosi lakóházból került elö egy ólomkapcsokkal javított szenelőtál (Thesszaloniki, Régészeti Múzeum, ltsz.: 38.382. Kr.e. 4. sz. első fele. L. Robinson 1950, 411-412, 1023.sz., 247.t.), illetve egy vörösalakos kratér (Thesszaloniki, Régészeti Múzeum, ltsz.: 38.40. Kr.e. 4. sz. első fele. Robinson 1950, 88, 41. t., 34.sz.). 3 A szentélyekben talált javított vázák kérdéséhez 1. Johnstone 1989-90, 315-316. 4 A legnyilvánvalóbb példa erre a Bareiss-festő említett amphorája (12.j.), amelynél a kiegészítéshez használt idegen töredék falvastagságát az edény belsejében hozzáreszelték az eredeti darabéhoz. Esztétikai szempontból nem lett volna szükség erre a műveletre, gyakorlati szempontból viszont mindenképp: egy kiugró perem belül ugyanis akadályozta volna a folyadék kitöltését. 5 Richter, G., Attic Red-Figured Vases, New Haven — London 1967, 35; Connor, i.m. (35.j.) 368. 6 Korinthosi Múzeum, ltsz. nélkül - az első terem első vitrinjében kiállított félgömb alakú, díszítetlen tál és bütykös díszítésű edény. 7 L. Moretti, M., Tomba Martini Marescotti, Milano 1966. 8 Néhány példa erre: Hampe - Winter 1965, 238, 60f.
