Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)

„Drótozni, fotózni." Megjegyzések az ókori edények egykorú javításához

kétséget kizáróan, hogy Etruriában elterjedtebb a vázajavítás szokása, mint máshol. Valószínűleg a készítési helytől távol eső területeken az import kerámiát nagyobb becsben tartották, mert nehezebb volt beszerezni, így ottani használója számára még egy kevésbé kvalitásos darab is értékes, megőrzésre érdemes volt.

59 Ennek ismeretében azonban figyelemre méltó, hogy javított korinthosi vázát egyelőre nem ismerünk,

60 míg az etruszko-korinthosi vázák között három javított darab is előfordul.

61 Az etruszko-korinthosiak kis száma magyarázható azzal, hogy Etruriában a helyben készített kerámiát fölöslegesnek tartották megjavítani, az azonban furcsa, hogy a Földközi-tenger mendencéjében mindenhová eljutott korinthosi vázák között egyetlen javított példány sem található. Kérdés továbbá, hogy létezett-e az ókorban különálló, edények javítására szakosodott mesterség. Ólommal javított tárgyak néhány feliraton előfordulnak ugyan, de magára a javítás technikájára, valamint a javítást végző mesterre egyelőre nem ismerünk ókori forrást.

62 Az edényjavítás művelete nem igényelt különleges szerszámokat: szükség volt fúróra; reszelőre vagy csiszolókőre, amellyel a törésfelületeket kiegyengették; kalapácsra, amellyel a fémcsapokat, -szegecseket belekalapálták a lyukakba; az ólom olvasztásához olvasztótégelyként használható edényre; végül egy pálcára vagy rúdra - segédeszközként, a megolvadt fém formába igazításához. A feltételezhető szerszámkészlet, a rekonstruálható technika és a nyersanyagigény alapján az edényjavítás akár egy fazekasműhelyben is elvégezhető volt, aminek az az előnye is megvolt, hogy a javító szabadon válogathatott a foltozáshoz felhasználható töredékek között.

63 Egyelőre tehát nincs bizonyíték arra, hogy létezett volna az ókorban az újkori drótostótokéhoz' hasonló, edényjavításra szakosodott mesterség.

64 Az ókori vázák korabeli javításával kapcsolatos kutatások során egyértelművé vált, hogy a felmerült problémák megoldásához egy több területre és korszakra kiterjedő reprezentatív anyaggyűjtés vihet közelebb. A vázajavítás szokásának tanulmányozását és értékelését egyelőre korszakonként érdemes folytatni, kiküszöbölve ezzel azt a hangsúlyeltolódást, amelyet eddig a javított vörös- és feketealakos vázák nagy száma okozott a jelenség megítélésében. 19 Jó példa lehet erre a már említett feketemázas kylix a Martini-Marescotti sírból, vagy a kleinasperglei tumulusban talált, aranylemezekkel díszített, szintén feketemázas kylix (36.j.). 60 Sem H. Payne, sem D.A. Amyx nem tesz említést korinthosi kerámiával kapcsolatban a javításról. 61 Szilágyi, J.Gy., Ceramica etrusco-corinzia figurata II, 556, 53.j.; 550, l.sz. tál, Szembenéző oroszlánok csoportja; 486, l.sz. amphora, Poggio Gallinaro-festő; 489, 13.sz. omphalosos phialé. 62 D.A. Amyx a görög nyelvű forrásokban mindössze két helyen találta meg a poXvßSooewc, ólommal javított' jelzőt. Pollux Onomastikon-jában a főzésnél használatos edények felsorolásában szerepel a uoXvßoooeroi icyixpai (Pollux VI 88.) kifejezés. Ezt a szöveghelyet jól illusztrálja egy olynthosi javított szenelőtál (1. Robinson 1950, 411-412, 1023.SZ., 247.t.). Egy attikai sztélén előfordul a [u]í>Kn ypv poXvßSooeToc kifejezés. Mindkettőről 1. Amyx, i.m. (40.j.) 208-211, 73.j. és 229-231, lOl.j. 63 S. Pfisterer-Haas is felveti ezt a lehetőséget. A feltevés alátámasztására egy Berlinben őrzött pelikére hivatkozik, amelyen a száradás során keletkezett repedést ólommal erősítették meg (Pfisterer-Haas 2002, 56). Alátámasztja továbbá ezt a feltevést az is, hogy ismertek olyan javított edények, ahol a beillesztett idegen töredék nem egykorú a javított vázával. L. Moore - von Bothmer, i.m. (12.j.) 10. 64 Az Itáliában és Görögországban működő modern-kori edényjavítókról 1. Hampe - Winter 1965, a vázajavításról uott. 19, 60-62, 197-198, 238.