Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)

Ég és Föld határán. A „hegyből kilépő tehén" motívuma

IV. A TEMETÉSI SZERTARTÁS: ÁTKELÉS NYUGATRA / ÁTSZÁLLÁS AZ ÉJSZAKAI BÁRKÁRA - AZ 5 1. 20Q3 SZÁMÚ TÁRGY JELENETE (2. KÉP) A fentiekből kiderült, hogy a 'hegyből kilépő tehén' motívuma lehetővé tette a chthonikus és a szoláris túlvilági elképzelések egy kompozícióban való megjelenítését, egyfajta szintézisét, ami a 21. dinasztia kori thébai halotti kultuszban szemmel láthatólag különlegesen fontos volt. Ugyanez a szintézis a temetési rituálé során is megvalósult. A temetési rituálé középpontjában ugyanis az anthropoid koporsó, illetve az abban elhelyezett múmia áll. A koporsóhoz fűződő szimbólumrendszer pedig már önmagában is lehetőséget ad a különböző elképzelések egymással párhuzamosan való szerepeltetésére, hiszen a koporsó egyrészt túlvilági lakóhely (sír/Alvilág), másrészt anyaméh és mikrokozmosz (égistennő), de mindezek mellett a túlvilági út során használt bárkát is szimbolizálja.

80 A múmia feletti éjszakai virrasztás (Stundenwachen) után a processzió elhagyja az - eredetileg a völgytemplom bejáratánál felállított - sh-ntr sátrat és szimbolikus utazást tesz három deltái szent városba (Szaisz, Buto, Hut-szer/Heliopolisz), amit az áldozati szertartások és maga a sírbatétel követ.

81 A temetési rituálé során tehát mindvégig három szál fut párhuzamosan egymással: 1. a halotti rituálé a halott újjászületése érdekében 2. a napisten éjszakai útja a keleti horizonton való újjászületés céljából 3. az igazságszolgáltatás Ozirisz számára ellenségével, Széthtel szemben. A temetési szertartás különböző fázisai, melynek során a múmia eljut a sír kapujába, egy szimbolikus hajóút egyes állomásainak feleltethetőek meg.

82 A fentiekben említettük már, hogy a Ramesszida-sírokban a temetési rituálé végpontjaként fogták fel a 'hegyből kilépő tehén' jelenetét. Hathor tehát ezen a képen a sír bejáratánál fogadja a halott ba-lelkét, miután a múmián elvégezték azokat a szertartásokat, amelyek az életfunkciók visszanyeréséhez és a túlvilági út végigjárásához szükségesek voltak a számára.

83 A szájmegnyitás szertartásának számos egymást követő jelenete helyett egyetlen jelenetbe sűrítették az eseményeket, kiemelve a leglényegesebbeket.

84 Ugyanezt a megoldást alkalmazták az 51.2093-as számú koporsó bal oldalán látható kompozíció elkészítése során (2. kép). A szem és a száj, és általában az érzékszervek képességeinek visszanyerése a halottak megújulásának egyik leglényegesebb eleme, és mint ilyen, a szájmegnyitás szertartásának egyik központi eseménye volt, amit a mitológiai szinten a Hóruszszem átadása jelképezett, és ami a Piramisszövegek szerint a bl.w és shm erők el0 Barguet, R, Les textes spécifiques des différents des sarcophages du Moyen Empire, RdE 23 (1971) 15-22; Willems, i.m. (16.j.) 156-159. 1 Willems, i.m. (16.j.) 146. 2 Kees, H., Totenglauben und Jenseitsvorstellungen der alten Ägypter, Leipzig 1956, 109. 3 Barthelmess, i.m. (12.j.) 93. 4 Uott, 93, 98.