Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)

Ég és Föld határán. A „hegyből kilépő tehén" motívuma

egyenértékű az Alvilágba való belépéssel, hiszen az egykorú elképzelések a túlvilágot az égbe helyezték. A motívum középbirodalmi, illetve újbirodalmi továbbélése során nyilvánvalóvá válik a mitikus és a rituális sík egymással párhuzamos értelme: a papirusz hántolása/hasogatása egy létra készítéséhez szükséges, amelyen az égbe (Hathorhoz) juthat a halott, hogy ott anyjával, az égistennővel egyesülhessen.

74 Mindez pedig a nyugati horizonton, annak papiruszmocsaraiban történik (Jaru-mezö). A „papirusztépés Hathor irányába" alkonyatkor történik, a nappalt és az éjszakát időben és térben elválasztó keskeny határon. Az éjszakai égbolt elérése után az éjszakai bárkán megtett út

75 célja a htp-mező lesz.

/6 Ehhez a szituációhoz kapcsolódik Hathor egyik epithetonja: Nb.t Jh.t-ként, mint a 'Horizont Úrnője' már az Első Átmeneti Korban és a Középbirodalomban megjelenik.

77 Ezt a titulust említi egy Koporsószöveg is (CT [Spell 276] IV 17 d), mégpedig egyértelműen Hathor túlvilági aspektusával kapcsolatban, ugyanis a szöveg segítségével a halott lelke képessé válik „Hathor alakját felvenni a halottak birodalmában". Hathor tehát a nyugati horizont, a napnyugta színhelyének úrnője/

8 Ezek szerint az óbirodalmi Piramisszövegekben és az egykorú magánsírokban megjelenő (és a Késői korba nyúló hagyománnyal rendelkező) zSS w-Jd-rituálé célja ugyanúgy a Hathorral mint éjszakai égistennővel való találkozás, illetve a 'Nyugatra való belépés', mint a 'hegyből kilépő tehén' jeleneténél. A két túlvilágelképzelés ötvöződik akkor, amikor Hathor anthropomorf alakjában is megjelenik egy alkalommal a 'hegyből kilépő tehén' jelenetén, mégpedig az éjszakai napbárka utasaként (7. kép).

79 74 Altenmüller, Himmelsaufstieg (69.j.) 33-35. Meg kell jegyezni, hogy a fentebb tárgyalt „Hathorsprüche" 568. szövegében szintén létra segítségével jut fel a halott Hathorhoz. L. még: CT I 270e-f, ahol Nut (égistennő / faistennő) a halottat felsegíti az égi létrán (Állam, i.m. [2.j.] 109). 75 Altenmüller, H., Die Nachtfahrt des Grabherrn im AR. Zur Frage der Schiffe mit Igelkopfbug, SAK 28 (2000) 1-26 (a továbbiakban Nachtfahrt). 76 Erre utal a rituálé szövegében az „utazás Butóból {Dep) a htp-mező felé" megjelölés. L. bővebben: Settgast, ]., Untersuchungen zu altägyptischen Bestattungsdarstellungen (ADAIK 3), GlückstadtHamburg-New York 1963, 72-74; Kessler, D., Szenen des täglichen Lebens, ZÄS 114 (1987) 74-77; Willems, i.m. (16.j.) 145-156; Altenmüller, Nachtfahrt (75.j.) 21-22. 77 LÄGG IV (OLA 113), 5. 78 Itt kell megjegyezni, hogy Hathorhoz hasonlóan, az újbirodalmi Halottak Könyve variánsokon a társaságában lévő vízilóistennőt is a horizonthoz köti a hnw.t íh.t epitheton (Verner, M., Statue of Tweret [Cairo Museum, 39145.sz.] Dedicated by Pabesi and Several Remarks on the Role of the Hippopotamus Goddess, ZÄS 96 [1969] 52-62; LÄGG V [OLA 114] 163). A Halottak Könyve 110. fejezete pedig említést tesz egy fehér nőstény vízilóról, amelyik a Jaru-mezön él (Kees, i.m. [58.j.] 15-16). 79 Schäfer, i.h. (51.J.) 17.k.