Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)

Ég és Föld határán. A „hegyből kilépő tehén" motívuma

átmenetet alkotnak az evilági és a túlvilági, az éjszaka és a nappal között.

65 Ezek egyben a helyszínei a napisten átlényegüléseinek is, amelyek során egy másfajta alakot (hpr.w) vesz fel. Az ih.t ('horizont') valójában a kozmikus (újjá)születés helye, az ég és a föld találkozási pontja.

66 A naplemente nem más mint 'Belépés Nyugatra, a napfelkelte pedig 'Megjelenés Keleten'. Az egyik bárkából a másikba egy-egy papiruszkötegekből álló egyszerű csónak (shn.wj) szállítja át a Napistent/ halottat a két horizonton.

67 A két horizont „senki földje"-szerű területén a napistennek és a halott lelkének különféle megpróbáltatásokat kell kiállniuk, vagy veszedelmes ellenségeket legyőzniük.

68 Nemcsak a királysírok felirataiban (Piramisszövegek), hanem az óbirodalmi magánsírokban is vannak utalások a halottnak a napbárkára való feljutására. Altenmüller

69 az óbirodalmi, Hathorhoz kapcsolódó zSS wjűf-jeleneteket összefüggésbe hozza a sírtulajdonosnak az éjszakai égboltra történő feljutásával. Minthogy a jelen tanulmány középpontjában a Nyugaton való megjelenés és a Hathor-tehénnel való találkozás áll, az óbirodalmi zSS H'jí/-jelenetekkel részletesebben is kell foglalkoznunk.

70 A fent említett Pyr. 271-ben a halott uralkodó egyesül anyjával, a Vadtehénnel, előtte azonban elvégzi a zSS wid ('papirusz hasogatás')-szer tartást.

71 Az istennő tartózkodási helyeként két hegyet jelöl meg, amelyek közül az egyik a 'shsh-madár hegye', ahonnan a halott uralkodó létrán juthat fel az égbe. Az említett heggyel találkoztunk már a fentebb idézett Koporsószövegek-be\\ 'Hathorsprüche'-ciklusban (CT Spell 484), ahol a halott ugyancsak Hathorral találkozott, és a célja akkor is a napbárkába való feljutás volt. Sethe szerint egyébként a Piramisszövegekben említett két hegy a két végpont, ami a keleti és a nyugati horizonton az eget tartja, a későbbi Blh ésMlnw,

72 A szóban forgó szertartás az északi égbolt felé való haladáskor, Hathor, a szikomór úrnője

73 számára/felé zajlik, az északi mocsárvidék papiruszbozótjában, amelyet egyes sírfeliratok /arw-mezőnek neveznek. A színhely tehát ismét az ég és föld közötti határ, az éjszakai égboltra való eljutás pedig az óbirodalmi világkép szerint 65 Schäfer, i.h. (5ÍJ.) 16; Rambova, i.h. (51.j.) 29; Bickel, i.h. (64.j.) 46-48; Hermsen, E., Die zwei Wege des Jenseits (OBO 112), Freiburg-Göttingen 1991, 116-117. 66 Allen, i.h. (57.j.) 12-14. 6/ Altenmüller, H., Aspekte des Sonnenlaufes in den Pyramidentexten, in Hommages à Fr. Daumas, Montpellier 1986, 1-11. 68 Willems, im. (16.j.) 154-156. 69 Altenmüller, H., Die Himmelsaufstieg des Grabherrn. Zu den Szenen des zi.f w',d in den Gräbern des AR, SAK 30 (2002) 1-42 (a továbbiakban Himmelsaufstieg). 70 Feltehetőleg a Hathor-tehénnel a mocsárvilágban történő találkozás áll a 'Hirtengeschichte' című történet (P. Berlin 3024) középpontjában is: Moftah, i.h. (48.j.) 43-44. 71 Altenmüller, Himmelsaufstieg (69.j.) 33-34; Barta, i.m. (61.j.) 139. 72 Sethe, K„ Übersetzung und Kommentar zu den Altägyptischen Pyramidentexten II, Hamburg 1962, 125-127. L. még a 49.j. 73 Hathornak a „szikomór úrnője" epithetonja már ezeken az óbirodalmi jeleneteken is az istennőnek az éjszakai égbolttal / túlvilággal összefüggő aspektusát jelzi, mint a „Két Ország úrnője" melléknév. Mindkettő feltűnik a 21. dinasztia kori „hegyből kilépő tehén"-ábrázolásokon is.