Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)
Ég és Föld határán. A „hegyből kilépő tehén" motívuma
A papiruszbozót, amelybe kilép, szintén a Mehet-weret aspektusra utal, ugyanúgy, mint a Hathor-tehén előtt áldozati adományként, edényben elhelyezett papiruszcsokor. 56 A Hathor-tehén, illetve más tehén alakú istennők, akik a Túlvilágra segítik a halottat, gyakran vannak kapcsolatban a papiruszmocsárral, hiszen az ég maga - az egyiptomi elképzelés szerint - egyértelműen vizes közeg. 3/ A halottat pedig, aki megistenült állapotában a Nappal azonosul, az égi mocsarakban élő tehénistennő gyermekének tekintik. 58 Az égi víz / teremtés előtti ősvíz mocsaraiban élő istennő egyfajta „vad tehén" {smi.t) alakját veszi fel. Mehet-weret mellett a fehér színű Heszat-tehén is Hathor egyik megjelenési formája, aki az égi Jaru-mezőn él. 59 Heszat mint anyaállat, az újjászületett napisten / halott táplálója. Ez a szerepe pedig összefüggést mutat a deir el-bahari hegyből kilépő tehénnel, aki a fáraót táplálja tejével (lásd fentebb). 60 A fentiekből kiderült, hogy a halott túlvilági útja során eljut a Nyugat határára, ahol a legalább a Középbirodalomra visszanyúló hagyománnyal rendelkező 21. dinasztia kori jelenet szerint Hathor tehén alakban fogadja őt. A Koporsószövegekben a Nyugat istennője, illetve a Hathor vagy Nut alakjában megjelenő Égi Tehén segíti a horizontra érkező halottat abban, hogy az égbe emelkedhessen és helyet foglalhasson a napbárkában, másrészt viszont szikomórfa vagy tehén alakban táplálja őt. Az Égi Tehén (Nut / Hathor / Mehet-weret / Heszat) az égi vizet szegélyező mocsarakban (Jaru-mezö) lakik. A Piramisszövegekben az éjjeli bárkába igyekvő halott elhalad a Nyugat istennője mellett, 61 majd égi bikaként egyesül anyjával, Nekhbettel, a Nagy Vadtehénnel {sm >. t wr.t). 62 Az éjszaka folyamán a napistennel azonosult halott az Ősvízben újra megfogan, a Jaru-mezö mocsaraiban megfürödve megtisztul, és hajnalban újjászületve elfoglalja helyét a nappali bárkán. 63 Az éjszakai és a nappali bárka közötti út, s különösen az alkonyatkor, illetve hajnalban való átszállás az egyikből a másikba, kritikus időszak a halott lelke számára. 64 Ezek az események a nyugati, illetve a keleti horizonton zajlanak, amelyek 56 Heyne, i.h. (l.j.) 63. 57 Allen, P.A., The Cosmology of the Pyramid Texts, in Religion and Philosophy in Ancient Egypt (YES 3), New Haven 1989, 8-10. 58 A halott uralkodó mint a „fehér bika": Kees, H., Göttinger Totenbuchstudien, Berlin 1954, 15-16. 59 LÄ II, 1170-1170; Wilson, P., A Ptolemaic Lexikon (OLA 78), Leuven 1997, 677. 60 Altenmüller, Synkretismus (4.j.) 83-85. A túlvilági / égi mocsarak tehenével és Hathorral hozható kapcsolatba Néith istennő is (CT VI 297i-j), akinek a nevét az általunk vizsgált (51.2093) koporsójelenetek egyikén a tehén feje fölött elhelyezkedő ureuszkígyó viseli. 61 Barta, W, Die Bedeutung der Pyramidentexte für den verstorbenen König (MAS 39), München 1981, 139-140 = PyrM 150a, 283b, 185a. 62 Pyr. §§ 388c, 397a; Pyr. 729a, 2003a. 63 Barta, i.m. (6l.j.) 142; Allen, i.h. (57.j.) 6. 64 Bickel, S., Die Jenseitsfahrt des Re nach Zeugen der Sargtexte, in Ein ägyptisches Glasperlenspiel (Lj.) 41.