Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)

Ég és Föld határán. A „hegyből kilépő tehén" motívuma

A szikomórfa istennője a Halottak Könyve 59. fejezetében étellel és itallal látja el a halottat, az árnyas fa alatt pedig megpihenhet a ba-lélek. Ennek az elképzelésnek - éppúgy, mint a hegyből kilépő istennőnek - szintén számos szöveges előzménye volt már a Piramis- és Koporsószövegek idején. Az ég végpontján, a keleti és a nyugati horizont közelében is fontos funkciót tölt be a fa. A keleti horizont szikomórpárja a napisten égbeemelkedését segíti, a nyugati szikomór viszont már a legkorábbi szövegek szerint Hathorhoz köthető.

48 A fa átöleli, védelmezi és ellátja Oziriszt,

49 valamint a vele azonosult halottat, és így mind „földrajzi" elhelyezkedésében, mind funkciójában szorosan összefügg az üdvözült halottakat ellátó túlvilági htp-mezővel. Hathor égistennői mivolta és szent fái, valamint a halott égbejutása között már a legkorábbi időktől szoros összefüggés mutatható ki.

30 III. ÁTSZÁLLÁS AZ ÉJSZAKAI BÁRKÁRA - TALÁLKOZÁS AZ ÉGISTENNOVEL A fentiekből kitűnik, hogy az általunk vizsgált „hegyből kilépő tehén" motívuma a halott Nyugatra való megérkezésének ábrázolásán túl számtalan utalást tartalmaz a Napisten nappali (égi), illetve éjszakai (túlvilági) útjával kapcsolatban. Néhány esetben a hegy túloldalán a keleten/hajnalban való újjászületés szimbólumai is megjelennek.

51 Egyes újbirodalmi Halottak Könyve 186-variánsokban a Hathor-tehén egyik mellékneve a Mehet-weret.

52 A szintén tehénalakban elképzelt ősistennő a Napisten anyjaként az égi ősvíz, a teremtő ősáradás megtestesítője."

13 Az ő alakja jelenik meg a mágikus célra használt középbirodalmi „varázskések" (Zaubermesser) apotropaikus figurái között, fonott kosárszerű talapzaton fekvő nőstény tehénként.

54 A Halottak Könyve 71. fejezete foglalkozik a Mehet-weret tehénnel, a vignetta pedig az előbbihez hasonlóan egy nádból font talapzaton fekvő, nyakéket és szarvai között napkorongot viselő tehenet ábrázol. A 21. dinasztia kori 'hegyből kilépő tehén'-jelenet némelyik variánsán Hathor ugyanilyen alakban jelenik meg.

55 48 Pyr. Spr. 574: Moftah, R., Die uralte Sykomore und andere Erscheinungen der Hathor, ZÄS 92 (1965) 40-41. 49 Koemoth, P., Osiris et les arbres (Aeg.Leod. 3), Liège 1994, 203-207; Schott, i.h. (19.j.) 3-6. 50 Allam, im. (2.j.) 109. Hornung, E., Szenen des Sonnenlaufes, in Sesto Congresso lnternazionale di Egittologia, Atti I, Torino 1992, 319 és o.k.; Schäfer, IL, Altägyptischc Bilder derauf- und untergehenden Sonne, ZÄS 71 (1935) 26-30; Rambova, N., in Piankoff, A. - Rambova, N., Mythological Papyri, New York 1957, 39-42. 52 Naville, im. (5.j.) CCXII.t.; Hornung, E., Das Totenbuch der Ägypter, Zürich - München 1990, 400, 522. 53 Altenmüller, Synkretismus (4.j.) 80-81. 54 Altenmüller, Apotropaia (18.j.) 171. A szerző szerint az istennő Hathor-Nub aspektusa (mint a napisten anyja) esetében közép-egyiptomi eredet feltételezhető. 55 Heyne, i.h. (l.j.) 3.k. (= Piankoff, - Rambova, Lm. [51.j.] 7.sz.), valamint kápolna tetején: 8.k. (= Chassinat, E., La seconde trouvaille de Deir el-Bahari. Sarcophages, Le Caire 1909, XlV.t.)