Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)
Ég és Föld határán. A „hegyből kilépő tehén" motívuma
Ugyanezen koporsó aljának jobb oldalán, a túloldali jelenet párhuzamaként ismét a „hegyből kilépő tehén" motívumának egy variánsát helyezték el (3. kép), amely lényegében megegyező, ám némileg lerövidített verziója az előbbinek. A Nyugat hegyének oldalából kilépő tehén előtt, melynek attribútumai most is ugyanazok, egy tálban papiruszcsokor áll, a tehén teste felett azonban most egy szárnyas udzsat-s7,em látható. Előtte és mögötte alakját két kobraistennő alakja keretezi, amelyek egyben a saját nevük hieroglif jelei is (widj.t I widj.t Stj.t). A bal oldalinál egy c nh-je\ van, a jobb oldalit kettős talapzaton helyezték el. A jobb oldali záróképet egy kétoszlopos felirat választja el az előző jelenettől (4. kép), amelynek középpontjában egy shm-jogar áll ureuszos napkoronggal a tetején. Nyilvánvaló a párhuzam a túloldalon ugyanezen a helyen megjelenő kép mondanivalójával, ahol a halotti rituálét végző pap szintén a shm-jogart nyújtja át a megdicsőültnek. Itt azonban egy sokkal átvittebb értelmű, perszonifikált formában ábrázolják ugyanazt: a túlvilágon való újjászületéshez és uralkodáshoz szükséges hatalom elnyerését. A halott végső soron azonosul Ozirisszal, a túlvilág urával. A napkorongról kétoldalt lelógó ureuszpár viszont felső-egyiptomi koronát visel, így természetesen a védelmüket biztosító női princípium is a déli védőistennő keselyű formájában mutatkozik a jelenet két oldalán. A keselyűknek ugyanúgy hieroglif jelértékük van, mint a túloldali kobráknak, amit a kiegészítő hieroglifák megléte is jelez (nhb.t I nhb.t Stj.t). A keselyűk előtt f «/j-jeleket helyeztek el, ők maguk pedig /?Zw-jeleken és az „alsó-ég" hieroglifáján állnak, a jelenet legalján pedig felváltva çW-oszlopok és t.t-ek sora kapott helyet. I. A HEGYBŐL KILÉPŐ TEHÉN. ÚJBIRODALMI ÉS KÖZÉPBIRODALMI ELŐZMÉNYEK A „hegyből kilépő tehén" motívumához kapcsolódó elképzelés első képi megfogalmazása az újbirodalmi Halottak Könyve-változatok 186. fejezetének vignettáiról ismert. A színhely egy sivatagszéli hegyoldal, amelynek hasadékából a Hathor-fejdíszt viselő tehén alakú istennő lép ki a napvilágra. Testének hátsó felét sok esetben még a hegyoldal mélye rejti, mellső lábaival azonban több variánson egy mocsaras terület papiruszbozótjában gázol (5. kép). A Halottak Könyve 186. fejezetének szövege egy Hathor istennőhöz szóló himnusz, amelyben az előforduló epithetonok az istennőnek az adott szituációban fontosnak tartott aspektusait reprezentálják. A felsoroltak jól elkülöníthetően két részre oszthatók: egy részük az istennőnek a chthonikus túlvilággal való kapcsolatát hangsúlyozza, a többi viszont égistennői mivoltával, és ily módon a szoláris túlvilághittel, illetve a Napisten és a halott égi hajóútjával mutat összefüggéseket. Az Ani-féle verzióban 5 például az istennő következő tulajdonságait hangsúlyozták: 5 Naville, E., Das ägyptische Totenbuch der XVIII. bis XX. Dynastie I, Graz 1971, CCXII.t.
