Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 98. (Budapest, 2003)

Kákosy László emlékezete (1932-2003)

KÁKOSY LÁSZLÓ EMLÉKEZETE (1932-2003) A Szépművészeti Múzeum állandó egyiptomi kiállításának látogatóit belépésükkor egyiptomi magyar ásatásokból származó leleteket bemutató tárlók fogadják. A kiállított tárgyak nevei mellett évszámok olvashatók: 1964 Abdallah Nirqi, 1983 Théba (Dzsehutimesz sírja). Mindkét dátum és helyszín szorosan kapcsolódik Kákosy László személyéhez, akinek érdeklődése az ókori Egyiptom kultúrája iránt már akkor megnyilvánult, amikor 1951-ben megkezdte tanulmányait az ELTE muzeológus-régészet szakán. Ebben jelentős szerepet játszottak tanárai és mesterei, akikre később így emlékezett vissza: „Wessetzky Vilmostól a szakmai precizitást, az egyiptomi nyelv és írás szépségét tanultam meg, Dobrovits Aladárnál a színes fantázia csapongását csodáltam" Kapcsolata a Szépművészeti Múzeummal 1955-ben kezdődött, amikor múzeumi gyakornokként az Antik osztály munkatársa lett, ahol Szilágyi János György irányítása „szerettette meg vele a kultúra tárgyi emlékeit". Gyakornokként írja meg első tanulmányát az Egyiptomi gyűjtemény új szolgaszobrairól (1956). 1961-ben már az ELTE Ókori Keleti Történeti Tanszékének fiatal oktatójaként szerzi meg a történettudományok kandidátusa címet (Az egyiptomi Aranykormítoszok és társadalmi vonatkozásaik). Hosszabb-rövidebb ideig tartó egyiptomi tanulmányútjai során végre a helyszínen is megcsodálhatta azokat a tárgyi emlékeket, melyekkel tanulmányai során már találkozott. A valódi célt azonban a terepmunka, a felfedezés jelentette számára. Példának tekintette az 1907-es egyiptomi magyar expedíció munkáját, amely értékes leletekkel gazdagította a hazai múzeumok gyűjteményeit. Ez a cél valósult meg, amikor 1964ben csatlakozott a Núbiába induló magyar expedícióhoz, amely Castiglione László vezetésével egy Abu Szimbeltől északra fekvő kis település, Abdallah Nirqi emlékeit tárta fel. A helyszíni nehézségek ellenére az expedíció eredményes munkát végzett. A Szépművészeti Múzeum új, főképp a keresztény korból származó műtárgyakkal gazdagodott, s a leletek legszebb darabjai ma is láthatók az állandó egyiptomi kiállításon. A terepen szerzett tapasztalatok tovább erősítették Kákosy arra irányuló törekvését, hogy magyar régészeti expedíció is csatlakozzon azokhoz a külföldi kutatókhoz, akik hosszú idő óta végeztek feltárásokat a fáraók földjén. Egy újabb ásatás megvalósulásáig Kákosy Lászlónak azonban közel húsz évet kellett várnia. A „várakozás hosszú évei alatt" továbbra is részt vett az Egyiptomi gyűjtemény anyagának tudományos feldolgozásában és sorra jelentek meg egyiptomi műtárgyainkról írott publikációi hazai és külföldi folyóiratokban (szolgaszobrok, Hórusz-sztélék, mágikus papiruszok, amulettck, stb.).