Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 97. (Budapest, 2002)
Önzetlen adomány vagy egészséges kompromisszum? Néhány adalék egy Greco-kép ajándékozásának hátteréhez
mára annyit, amennyit lehetséges? Hiszen még Olaszországban is, ahol a különleges viszonyoknál fogva valószínűleg állandóan érvényben marad a műtárgyak kivitelének tilalma, még ott is szokásban van, hogy fontos gyűjteményeket vagy műtárgyakat kiengednek annak fejében, hogy a tulajdonos az államnak megfelelő adományt juttat. így engedték meg Donatello kivitelét a Martelli-családnak azon feltétellel, hogy a három Donatello-darab egyikét az államnak ajándékozza, így engedték ki 1914-ben a híres Crespigyűjteményt azon az áron, hogy a család Correggio festményét az államnak adta stb. A kérdés csak az, vajon a compromissum jó-e, az államra nézve elfogadható-e? Erre nézve azt hiszem, hogy azért a módozatért, amelyben Nemes úrral megállapodtam, tiszta öntudattal lehet vállalni a felelősséget. Arról van szó, hogy Nemes úr kiviszi egykori gyűjteményének egy megmaradt részét Münchenbe, ahol ez idő szerint lakik, s ahol házat vásárolt, amelyben a bajor kormány előzékenységéből nagy lakást tarthat műtárgyai számára, - holott Budapesten nincs megfelelő lakása. Lehet, hogy egyéb szándéka is van képeivel, lehet, hogy egy részüket eladja, s ezt igen helyesen is tenné, mert jókora részük nem is való másra, mint hogy eladásuk árán jobbakat szerezzen. A Nemes-féle — nagyobbrészt közepes vagy gyenge - anyagban a legértékesebb Greco három képe, s ezek közül adta ajándékba a valóban hatalmas Magdolnát, amely dísze és nevezetessége lesz a múzeumnak, s amelynek megszerzése az államra nézve igazán nem remélt szerencse volt. Magyar képeiből pedig Nemes úr tartós letétbe adta át azt a sorozatot, amely reánk nézve a legfontosabb. Csupán Munkácsy-képeiből kérte néhánynak kivitelét (de nem azokét, melyeket a múzeum részére különösen fontosnak tartottam), azzal az indoklással, hogy saját lakásán óhajtja őket látni, s esetleg a Pinakothékában, ahol Munkácsy rosszul van képviselve, letétül ad belőlük egy-kettőt. Azt hiszem azonban, ezeknek a kiviteléről is szívesen lemondana Nemes úr, ha erre felkéretik. Ha már most valaki egy - hangsúlyoznom kell — nem nagyjelentőségű anyagnak legjavából egy pompás ajándékot ad, - olyat, amelyről egy német műtörténész, Paul Schubring azt írta annak idején, hogy érdemes miatta Budapestre utazni (l. Zeitschrift für bild. Kunst, 19 11) 18 - ha ezenfelül a reánk nézve a nemzeti művészet szempontjából fontos magyar képeket nemcsak ki nem viszi, hanem tartós letétül nekünk adja át, akkor tiszteletteljes nézetem szerint többet tett, mint amit hasonló esetekben kívánni szokás, s nem hiszem, hogy bárhol a világon szívesen ne vennének ilyen ajánlatot, jönne az bár teljesen ismeretlen és érdemtelen embertől is. Nemes Marcellről azonban meg kell állapítani, — s ezt lehetetlen figyelembe nem venni - hogy letagadhatatlan érdemei vannak a múltban. Az állami gyűjteményeket a kiváló daraboknak egész sorával gazdagította. Behozott az országba legalábbis harmincszor olyan értékű anyagot, mint amelyről most szó van — hiszen az egész b. Herzog-féle gyűj18 Schübling említett cikkének pontos adatait 1. 5.j.
