Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 97. (Budapest, 2002)

Filippo Paladini újonnan meghatározott szicíliai festménye

vehető ki." A néhány évvel fiatalabb Guillaume de La Perrière viszont La Morosophie című művében (Lyon 1553) a Titüosz-ábrázolások előképét teremtette meg a szöveget kísérő illusztrációjával (49. kép).

12 A szembenézetben, megkötözött jobb karral felhők között látható titán derekára széttárt szárnyú keselyű ereszkedik le. A metszet érdekessége a lábak háromszög alakot bezáró jellegzetes elhelyezése. Ez a beállítás a későbbiekben visszatérő motívum lesz mind a Prométheusz, mind a Titüosz ábrázolásoknál. Az Odüsszeia (XI. 721-730) így ír erről: „Láttam még Titüoszt, a magasztos Gaia fiát is, teste kilenc telket betakarva terült el a földön, mindkét oldalon egy keselyű ült és a belébe vájva, a máját tépte, elűzni se tudta kezével: mert Létót támadta meg ő, Zeusz büszke szerelmét, míg Panopeusz gyönyörű mezején Pűthó felé lépdelt."

13 Titüosz és elítélt társainak történetét Homérosz alapján Ovidius beszéli el a Metamorphosesben (IV. könyv, 456-60): Juno, egy alkalommal, amikor Hades birodalmába lépett, megpillantotta az elítélteket, Sziszüphoszt és Titüoszt, Ixiónt és Tantaloszt. Festményünk kompozíciójában, elsősorban a megkötözött alak lábainak beállításában, a térdek és a felhúzott jobb láb háromszöget formáló rajzában a La Perrière művében látható metszetábrázolás él tovább. A későbbi ábrázolásokra viszont elsősorban az a festménysorozat hatott, amelyet Mária magyar királyné, németalföldi helytartónő megrendelésére 1548-49-ben készített Tiziano. Tiziano e hatalmas képei ugyanis az uralkodó nagynénjének halála után II. Fülöp gyűjteményét gazdagították. A festmények 1566 előtt a madridi Alcázarba kerültek, s a termet róluk ezután a „Fúriák" termének nevezték el. A képek egyike, a Titüosz (50. kép) különösen nagy hatást gyakorolt,

14 miután C. Cort 1566-ban készített metszete széles körben ismertté tette.

15 A budapesti Prométheusz-kompozíció bizonyos részleteiben a Titüosz ábrázolásokhoz kapcsolódik, különösen az éjszakai ábrázolásnak köszönhetően. Az alak akár Titüosz is lehetne, ám a jobb szélen látható Héraklész, aki megölte a sast és így szabadította meg Prométheuszt, kétségtelenné teszi a kép ikonográfiáját: a téma csakis a Héraklész megszabadítja Prométheuszt lehet. Prométheusz és Titüosz alakja már a 16. századi Henkel, A. — Schöne, A., Emblemata. Handbuch zur Sinnbildkunst des XVI. und XVII. Jahrhunderts, Stuttgart-Weimar 1996, 1657. 12 Uott 1658. 13 Devecseri Gábor fordítása, Budapest 1974. 14 Wethey,E., The Paintings of Titian, III, London 1975, 156-160, 99-104.L, 19.sz. katalógustétel. 15 Uott 103.

k. A sorozatról legutóbb 1. Tischer, S., Tizian und Maria von Ungarn. Der Zyklus der „pene infernali " auf Schloss Binche (1549), Frankfurt 1994; Checa Cramades, F., in Felipe II. Un monarca y su época, kiáll. kat. (szerk. Checa Cramades, F.), Madrid 1998-99, 62-63.sz.