Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 97. (Budapest, 2002)

Filippo Paladini újonnan meghatározott szicíliai festménye

vásárolták meg más, nagyrészt spanyol festményekel együtt.

6 A Szépművészeti Múzeum ritka alkotásai közé tartozik jelenlegi vizsgálódásunk fő tárgya, a Héraklész megszabadítja Prométheuszt ábrázolás (48. kép).

7 Bár a festmény mai állapota a fotón láthatónál lényegesen rosszabb, mivel néhány éve erősen megsérült, újabb közlését legalábbis dokumentatív szempontból szükségesnek tartjuk. A müvet korábban elsősorban durva, laza szövésű vászna, valamint a sötét, feketéből kiemelkedő okker színei alapján, továbbá a nápolyi festészetben kedvelt ikonográfiája miatt is a nápolyi iskolába soroltuk.

8 A témája, valamint a caravaggiói fénykezelése által drámai hatású festménynek először az ikonográfiájával foglalkozunk. A feje felett összekötözött kezeivel sziklához láncolt, kínba merevedett testű férfi fölé jobbról szakállas, állatbőrbe burkolt férfi hajlik, akinek láncokat eloldó karjai hatalmas erőt sejtetnek. A mezítelen fekvő férfi ágyékát sötét lepel csücske fedi, amely az alak alatt alig kivehetően, nagy hullámos redőket képez. Térdben felhúzott jobb lába háromszöget alkot kinyújtott bal lábszárával. A bal alsó sarokban egy kiterjesztett szárnyú, hátán fekvő, élettelen saskeselyű alakja látszik. Az ábrázolás témája az embereknek a tüzet a haragvó Zeusztól visszalopó, és ezért megbüntetett Prométheusz, vagy a hozzá hasonlóan szenvedő Titüosz lehet. A két titán hasonló kínszenvedése azonban mégis különbözik kissé: Prométheuszt a Kaukázus szikláihoz kötözték, így fához, sziklához kötözve, időnként nappali fénytől megvilágított tájban, többnyire azonban éjszakai környezetben ábrázolják, míg Titüosz az alvilágban szenvedi el kínjait, ahol testét lángok is övezik. Szenvedésük módja közös, Prométheusz máját Zeusz sasa, Titüoszét keselyű tépi. Pigler Andor éppen a lángok motívumát tartja a legjellemzőbb megkülönböztető részletnek a két, egymáshoz hasonló ábrázolásban.

9 A megkötözött, meztelen férfialakokat, akiknek testét ragadozó madár tépi, többnyire Prométheusz alakjával azonosítják, kétségtelen, hogy az ábrázolások nagyobb részén valóban Prométheuszt látjuk.

10 A legkorábbi ikonográfiái előképet D. Andrea Alciati Emblemata-ja (1531) nyújtja a földön hanyatt fekvő Prométheuszhoz, akinek máját sas tépi, mögötte száraz fa törzse Meiler, S., Az Esterházy képtár története, Budapest 1915, 131, 504. doc. A festményt a madridi Las Ninas kolostorból származónak említi e dokumentum. A müvet nem említi: Ponz, A., Viaje de Espaha, 1772-1794 Madrid 1947,428,474, 477. Ltsz.: 77.15. olaj, vászon, 143x195 cm. A festményt 19774)en Dr. Mojzes Jánosné ajándékozta a múzeumnak. 8 L. Nyerges, É., in Museum of Fine Arts Budapest. Old Masters 'Gallery. A Summary Catalogue of Italian, French, Spanish and Greek Paintings (szerk. Tátrai, V), London - Budapest 1991, 82. A fotót fordított állásban reprodukálták. 9 Pigler, A., Barockthemen II, Budapest 1974, 241 (Titüosz), 223-25 (megkötözött Prométheusz). 10 A bécsi Akademie der Bildenden Künste jelenlegi kiállításán szereplő festményről (ltsz.: 116), amelyet G. B. Langettinek tulajdonítanak, úgy gondoljuk, hogy nem Prométheuszt, hanem Titüoszt ábrázolja, ugyanis alakját sziluettszerüen vöröses, lángokra utaló fények emelik ki a sötét háttérből. Vö. Trenk, R., Gemäldegalerie der Akademie der Bildenden Künste in Wien. Illustriertes Bestandsverzeichnis, Wien 1989, 165. Téves Gioacchino Assereto legutóbb (Milano, Finarte, 2000. május, 40. sz.) árverésre került műve ikonográfiájának meghatározása: nem Prométheusz, hanem itt is Titüosz az ábrázolt, dereka mögött élesen kirajzolódnak a lángnyelvek.