Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 97. (Budapest, 2002)
Domenico Puligo vászonra átültetett fatáblájának kutatása és restaurálása. Madonna Gyermekével, Szent Sebestyénnel és Szent Rókussal
szítéseket, s így az alattuk található színek is átsejlettek. A megrepedt festékrétegek torlódási helyeinél és az üvegszerüen széttört festékfelületen nagyobb átfedő réteggel fogták össze a sérüléseket, hogy egy simább képfelszínt nyerjenek. Már a restaurálás megkezdése előtt nyilvánvaló volt, hogy az eredeti festékréteg rendkívül vékony és nagy területen hiányos. Nem támaszkodik a hajdani alapozásra, ezért az átültetés utáni tömítések teljes eltávolítása kockázatos lett volna. Éppen a festékréteg rendkívüli vékonysága eredményezte, hogy az új hordozóra való átvitel nedves kezelései és a préselés maradandóan megváltoztatták a képfelület textúráját, melyen így egészen finom négyzethálós raszter keletkezett. A finom-tisztítás során bukkantunk rá a hajdani fa alap néhány vékony szálkájára, melyek lehetővé tették annak meghatározását. Konzerválás A feltárt műtárgy valós állapotának ismerete megerősítette, hogy a konzerváláshoz a lehető legrugalmasabb és legfinomabb anyagot kell alkalmaznunk. A vizes oldószeres anyaggal történő konzerválást az átültetéshez használt ragasztó oldódása miatt nem vállalhattuk. A vászonképekhez szokásos viaszgyantát testessége, savasodásra való hajlama és színmélyítő tulajdonsága miatt azonnal elvetettük, a BEVA 371-et ugyancsak testessége és nehezebb visszaoldhatósága miatt zártuk ki. A szakirodalomból ismert 27 és 1975 óta alkalmazott akrilgyaníát, a Plexisol P550-t választottuk, 28 mely különösen jól bevált finom textíliák és festett zászlók megerősítésében. A kép felületét Klucell M ragasztóval, kalappapírral védtük le. A dublírvásznakat rögzítő két szegsort kiemeltük, és a vásznakat egyenként, óvatosan húztuk le a képet tartó muszlinról. A kép mozgatásához szilikon-papírral bevont kartonlemezeket alkalmaztunk. A hátoldal finom-tisztítása után a muszlinon keresztül láthatóvá vált a festékréteg hátoldala, s az, hogy milyen kevés maradt meg az eredeti alapozásból. Éppen az alapozás hiánya tette, hogy csak egy deszkaillesztési vonal volt biztosan leolvasható, a többit csak feltételezni lehetett. Lakkbenzinben oldott Plexisollal hátulról beecseteltük a képet, másnap az előoldalról eltávolítottuk a védöpapírt. Az első vákuumozásnál - képoldallal lefelé fordítva - a konzerváló szert eloszlattuk a festékrétegbe. Az eredeti képet csak a Plexisol járta át, melyet vékonysága mellett jobb visszaoldhatósági tulajdonsága tett alkalmassá e különösen nagy gondosságot igénylő feladatra. Többszöri vákuumozás ellenére sem lehetett elérni a képbe nyomódott vászonfaktúra teljes eltűnését, és az átültetés során kialakult festéktorlódások sem simultak ki úgy, ahogy szerettük volna. Ezután a kép hátoldalát és a pamut alapanyagú, akril alapozású dublírvásznat is véko" Kemnat, A., Die Verwendung von Acrylharzen und der Heiß-Siegelmethode zur Konservierung von Leinwandbildern, Maltechnik Restauro 2 (1977) 99-105; Demuth, H., Klebstoffmigration zur Malschichtbefestigung bei Leinwandgemälden, Maltechnik Restauro 5 (1999) 331-335. 28 Görbe Katalinnal, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézetének tanárával folytatott konzultációk eredményeképpen esett a választás erre az anyagra.
