Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 97. (Budapest, 2002)
Domenico Puligo vászonra átültetett fatáblájának kutatása és restaurálása. Madonna Gyermekével, Szent Sebestyénnel és Szent Rókussal
Ezt követően még egy jelentős restauráláson esett át a kép, melyet minden bizonnyal több felfrissítő lakkozás is követett (28-33. kép). A 33, 34, 35 sz. fotón látható keresztmetszen megfigyelhető repedés segít eligazodni a rétegek és események sorrendjében. A minta alján látható anyag (a normál felvételen világosbarna, a színezett metszeten vörös, a luminescens felvételen sárga) a képoldalával lefordított festmény repedésén keresztül lefolyt a kép festett felületét védő leragasztásig. Ez feltételezésünk szerint az enyves kleiszter. Itt található az a ragasztó anyag, amely a normál felvételen láthatóan felülről kis mértékben befolyt a repedésbe, ez a lumi felvételen sötétebb, kékesebb, a színezetten vörösebb, mint a szokásos enyves kleiszter. Ebből enyvre következtettünk. Ha ez igaz, akkor az enyvréteg alatt az átültetés előtti, azaz eredeti festék található, fölötte pedig az átültetés utáni átfestéseknek kell lenniük. Az eredeti festés két jellemző rétegből épül fel, amely a minták sztereomikroszkópos képén is megfigyelhető. Alul egy rózsaszín, rajta egy világoskék. Az alsóban jellemzően természetes krapplakk, fehér és kis mennyiségben azurit szemcsék fordulnak elő. Ez utóbbi adódhat abból is, ha a fölötte lévő rétegből a szemcsék átúsztak a még puha alsó festékbe, amely fehérrel kevert azurit. Az eredeti festéshez tartozik egy lakkréteg, amely a lumi felvételen határozottan különválasztható a rajta szakadozott foltokban, repedezetten elhelyezkedő enyvtől. Az átültetés és a védőréteg eltávolítása után kenhették a képre azt a sárgán lumineszkáló anyagot, amely az enyv repedéseibe befolyt és valószínűleg a sok vizes beavatkozás után a kép „felfrissítésére" szolgált. Feltehetően ugyanekkor retusként tették rá azt a pigmentált réteget, amely eléggé összefolyt az alatta lévővel. A felette láthatóan elkülönülő lakkréteg nem tudni, hogy pontosan mikor, de már a megszáradt festékre került. Az említetteken kívül még egy alkalommal retusálták, és két-háromszor lakkozták újra a festményt (lumi felvétel). Ugyanezt a sorrendiséget figyeltük meg a Mária ruhájából és Rókus köpenyéből vett mintán. A Rókus köpenyéből vett minta mutatja (36, 37. kép), hogy az átültetést követően, a már javított festményen keletkezett a repedés. Láthatóan megtört a felület és a rétegek elcsúsztak egymástól. Erre került a második retus, amelynek anyaga egészen az alapozásig befolyt a repedésbe. Itt is megfigyelhető az előbbiekben már azonosított három lakkréteg. Az átvételkor és a tisztítás közben készített lumineszcens felvételek, valamint az eredeti festményből vett minták rétegeiben polarizációs és lumineszcens mikroszkóppal végzett vizsgálatok 26 alapján feltehetően a következő pigmenteket használták: Kék: a minták többségében azuritnak bizonyult Mária köpenye, Rókus harisnyája, Sebestyén ágyékkötője-, de a Mária-köpeny világosabb részein lapis lazuli szemcsék is A mintavételt, a keresztmetszet-csiszolatokat és a metszetszínezést a restaurátorok végezték. A mikroszkópos pigment-viszgálatoknál Galambos Éva faszobrász-restaurátor, a számítógépes feldolgozásnál Czinege András faszobrász-restaurátor volt segítségünkre.
