Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 97. (Budapest, 2002)
Domenico Puligo vászonra átültetett fatáblájának kutatása és restaurálása. Madonna Gyermekével, Szent Sebestyénnel és Szent Rókussal
A képátültetés technikáját már 1752-ben ismertették, 16 s ezt több ilyen témájú publikáció is követte. 17 Ezen leírásokat összevetve az általunk tapasztaltakkal arra a következtetésre jutottunk, hogy a fatáblát elsősorban rovarkárosodása miatt kellett átültetni. Az elroncsolódott, meggyengült festmény felszínét először elölről leragasztották - feltehetőleg enyvvel és vászonnal -, majd a fatáblát hátulról lefűrészelték, illetve levésték. Az egyik leírás 18 szerint ezt követően az alapozást és az ezután előbukkanó alárajzolást is lekaparták. Ez magyarázatul szolgálhat arra, miért nem látható az alárajzolás az infravörös felvételen (az Itáliában gyakran előforduló, ecsettel, vörösbarna festékkel készített vázlatot sem mutatná az infrafelvétel). Megfigyelésünk szerint az alapozásból ezen a képen is csak nagyon kevés maradt. A festmény közvetlen hátoldalát borította a feltehetően enyves kleiszterrel 19 rögzített pamut alapanyagú muszlin szövet. 20 A muszlin felragasztása után, valószínűleg még nedvesen rakták a présbe a képet. 21 Száradás után megerősítésül egy vastagabb lenvásznat ragasztottak a muszlinra, 22 de ekkor a húzószélekre már nem kentek kötőanyagot. Feltehető, hogy a képet ismét préselték. Az előkészített vakkeretre felfeszítettek egy másik lenvásznat, 23 majd a kettőt egymáshoz ragasztották. A vakkeret miatt a képet ekkor már nem feltétlenül préselték. Ezután szegezték fel a középső vásznat a vakkeretre, majd leáztatták elölről a védő réteget. Csak ezt követően rögzítették a muszlint a vakkerethez. 24 A védőréteg eltávolítása után a felragasztó enyv helyenként a felületen maradt, valószínűleg így keletkeztek a felületen elszórt kifehéredett, bevakult foltok. A nedves kezelés után keletkező látványt „lakkozással" igyekeztek eltüntetni. 25 A festékjavítások csak a hiányokat, tömítéseket és azok közvetlen környezetét érintették. Elképzelésünk szerint ezzel a művelettel fejeződött be a festmény új hordozóra helyezése. 16 L. Kiss, i.m. (7.j.) 18. Gautier d'Agoty írt egy cikket az úgynevezett Virtuoso de Marseille-ről, melyben közli az olasz restaurátor képátültetési módszerét. 17 Uott 2-23. 18 Uott 60-64 (Függelék). Ez az összefoglaló J. Q. Jahn 1803-ban megjelent könyvében függelékként szerepelt. Az eredeti francia nyelven íródott beszámoló 1801-ben jelent meg: „Jelentés a Nemzeti Intézethez Raffaello Folignoi Madonna néven ismert képének restaurálásáról". 19 A ragasztóanyagot nedves kémiai analízissel és metszet színezési eljárással vizsgáltuk (jód teszt, fehérje teszt), melyek eredményét a leírásokkal összevetve következtettünk a lehetséges kötőanyagra. 0 Vékony fonalú, ritka szövésű, tehát könnyű és jó esésű pamut, selyem, vagy gyapjú női ruhaszövet. Nevét Mossul török városról kapta. 21 Ekkor nyomódhatott a képbe a vászon faktúrája. 22 A textilek vizsgálatánál Szálai Zoltán volt segítségünkre. 23 Nem tudjuk egyik vászonról sem, hogy beavatták-e a müveletek előtt, erről a leírások nem tájékoztatnak. 24 Mind a három vásznat külön szegsorral rögzítették a vakkerethez, és mindhárom első felfeszítés volt. A vakkereten több ponton fel lehetett fedezni a kézi megmunkálás nyomait. 25 A bevonóanyagra vonatkozóan nincs vizsgálati eredmény, de szokásos metódus volt még az 1900-as évek közepén is felfőzött keményítőt keverni a sellakkba vagy enyvbe, az ezzel átkent, bevont kép felülete sima, repedésmentes és a bevakult lakk átlátszó lett.
