Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 97. (Budapest, 2002)

FLAVA THALIA: egy kép és egy Janus Pannonius vers

kiválasztottjaik előtt. De tevékenységük, a pártfogókra gyakorolt hatásuk csak a szellemi szférában érvényesül. Ez annyira hangsúlyos, hogy küllemükről, olyan jegyekről, amelyek alapján egymástól elkülöníthetők volnának, az ókorban szó sem esik. Más a helyzet az istenekkel. Ok beavatkoznak az emberek mindennapjaiba is, ezért akár emberi külsőt is ölthetnek. Megjelenésükkor felismerhetők, mert külalakjuk állandó, mely gyakran tevékenységi területükre is utal. Állandó jelzőjük ezt még hangsúlyosabbá is teheti. Janus e különleges múzsa-megjelenítését vizsgálva ezért nem is lelhetünk annak ókori támasztékára, mert ő földi külsőre utaló jelzővel látta el múzsáját, akit korábban nem volt szokás így ábrázolni. Merész újítással állunk szemben. Tudva azt, hogy Janus nem az asztalfiókjába rejtette verseit, hiszen itt is megszólítja „lector amice" olvasóját, tartania kellett a kortárs kritikától, a kíméletlen cenzoraitól. Fontos versről van szó, mely bevallottan a költővé válás nagy pillanatának alkalmából született. Tovább kell keresnünk, hogy szemtanúi lehessünk a Múzsával való találkozás jelenetének. Ez a találkozás késztette Janust arra, hogy az addig ismert szerzők tanúságtevését elhagyva valami újabbat fogadjon el. Próbáljuk meg először a vers keletkezésének idejét időhatárok közé szorítani. Annyi bizonyos, hogy Ferrarában, Leonello d'Esté halála, azaz 1450. október elseje előtt történt az esemény, melyet valójában inkább folyamatnak kellene neveznünk. A záró időpontot a költőtárs, Tito Strozzi Eroticon című verskötetének második kiadása határozza meg. Itt költőnk egy versben már Janus néven szerepel. A gyűjtemény ajánlása pedig még Leonellóhoz szól.

14 A post quem nem lehet más, mint a 13 éves Csezmiczei János Ferrarába érkezése. Ezt én 1447 őszére teszem. Nyilvánvalóan a tanévkezdet, még október előtt kellett megérkeznie. A hely is, az időpont is különlegesen kedvező volt, mert ott és akkor a múzsák fogadták kiválasztottjukat. Ezekben a hetekben készült el ugyanis Leonello villájában, a Belfioréban az a studiolo, ahol a ferrarai udvar tudományos-művészeti összejöveteleit tervezték megtartani. Leonello a termet a múzsák képmásaival kívánta díszíttetni. Eörsi Anna 1975-ben megjelent alapvető tanulmányában meggyőzően bizonyítja, hogy a múzsaprogram egy nagyobb terv része volt.

15 Leonello Platón bölcsek vezette államát kívánta volna Ferrarában megvalósítani úgy, hogy nemcsak saját városának virágzását és békéjét biztosítja, hanem kiterjeszti azt a környező városállamokra is. Eörsi Anna tanulmánya óta a kérdésnek rendkívül gazdag az irodalma, mivel az udvar és a múzsák kapcsolata az érdeklődés középpontjába került. Én itt figyelmemet csak a kitűzött témára korlátozom. Mindaz, amit föntebb a Múzsákról elmondtam, érthetővé teszi, hogy Leonello kitűzte ugyan a programot, de a művész a kivitelezéshez a filológus segítségére szorult. Leonello a gyakorlati megvalósítás, az ábrázolás tekintetében tanárához, Guarinóhoz fordult. A mester válaszként írta meg ismert és sokat tárgyalt levelét. Die Borsias des Tito Strozzi (szcrk. Ludwig, Walther), München 1977, 18. 15 Eörsi, Anna, Lo studiolo di Lionello d'Esté e il programma di Guarino da Verona, Acta Hist. Art. Hung. 21 (1975) 16-52. Itt a teljes korábbi irodalom megtalálható. A téma újabb, nagyon gazdag irodalmára csak ott hivatkozom, ahol az a fölvetett kérdéshez kapcsolódik.