Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 97. (Budapest, 2002)

FLAVA THALIA: egy kép és egy Janus Pannonius vers

FLAVA THALIA: EGY KÉP ÉS EGY JANUS PANNONIUS VERS Janus Pannonius sokat idézett verséről lesz szó a következőkben, arról, amelyben költővé válásáról szól. Idézzük emlékezetünkbe: „Joannes fueram, Janum quem pagina dicit, Admonitum ne te, lector amice, neges. Non ego per fastum sprevi tarn nobile nomen, Quo nullum toto clarius orbe sonat. Compulit invitum mutare vocabula, cum me Lavit in Aonio flava Thalia lacu."

1 Az első négy sor figyelmeztetés az olvasóhoz. Ne ütközzék meg azon, ha ő, a költő a keresztségben kapott, nagyon tisztes János név helyett most már a Janust használja. A két befejező sor adja a magyarázatot. Nem önként tette ezt. Erre a szőke Thalia késztette, amikor megmerítette a múzsák boiótiai forrásának vizében. A második „keresztség" következménye tehát a névváltoztatás. A témát, éppen Janus Pannonius e versével kapcsolatban, Pajorin Klára tanulmánykötetében alaposan körüljárja.

2 Én itt a vers aktív szereplőjével, a „flava Thalia" múzsával kívánok csak foglalkozni. Avers utolsó sora filológiai problémát rejt magában. Erre Janus Pannonius művei kritikai kiadásának előkészületei során bukkantunk. A szövegelemzés kínálta lehetőséggel élve, vagy még inkább attól kényszerítve, a vers keletkezésének körülményeihez is közelebb jutunk. Egy humanista vers kritikai közreadásánál, csakúgy, mint az ókori szerzőknél, utalni kell a korábbi forrásokra. Janus esetében ez a feladat a munkamegosztás során Török Lászlóra jutott. O gondos gyűjtéssel sorról-sorra meg is találta a Janus-vers egyes elemeinek ókori szerzőknél olvasható, eredeti szöveghelyét. Ez így is van rendjén, mert egy humanista költő nemigen akarhatott mást, mint a nagy elődök, ritkábban az elismert kortársak építőelemeinek felhasználásával újat alkotni. Ezt várták Janustól tanárai és diáktársai is. Ez utóbbiaktól köztudottan nagyon sok tanúságtételt ismerünk arról, hogy Janus milyen különlegesen nagy szövegismerettel rendelkezett. Ezzel a memóriájában rögzített formulaanyaggal volt képes azután bármely új témát azonnal megverselni. Janustól ezért nem várhatunk új kifejezést, fordulatot, vagy akár csak olyan jelzős szerkezetet, amelynek nem találjuk eredetijét a régiségben. Török László forráshelyei végig is sorjáznak a vers valamennyi fordulatához. Csak az utolsó sorban a „flava Thalia", a szőke Thalia marad támasz, ókori hivatkozás nélkül, mivel Thalia, a jól ismert múzsa „flava" jelzőjéIanus Pannonius, Poëmata...

omnia (edd. Teleki, Sámuel - Kovásznai, Alexander), Traiecti ad Rhenum 1784, Epigrammata I 130. 2 Pajorin, Klára, Janus Pannonius: nomen atque omen, Kandidátusi értekezés, kézirat, Budapest 1994.