Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 97. (Budapest, 2002)

PHRYNIS

phlyax-vázákon ábrázolt jeleneteknek. A. D. Trendall elsősorban helyi típusú, részben rögtönözve előadott komédiákra gondolt,

36 T. B. L. Webster viszont már 1948-as cikkében az athéni komédia-előadások hatásának jelentőségét hangsúlyozta.

37 Eddig csak egyetlen példája ismeretes annak, hogy phlyax-váza attikai komédia egy jelenetét ábrázolja: egy Würzburgban őrzött apuliai harang-kratér egyik képének Aristophanes Thesmophoriazusae-a a forrása.

38 Egyrészt azonban igen keveset ismerünk az athéni komédiák közül, másrészt nyilvánvaló, hogy a vázafestők nem illusztrálták a szó szoros értelmében a komédiát, amelyből tárgyukat merítették, nem kell tehát a vázaképek értelmezésénél egy bizonyos előadás egy adott jelenetére gondolni. Egy-két jellegzetes karakter vagy szituáció akárcsak utalás-szerü ábrázolásával is felidézhettek egy-egy, a váza díszítője vagy megrendelője által látott komédiát. Ezek között athéniek is lehettek,

39 az egyelőre azonban bizonytalan, hogy az attikai előadások tradíciója milyen módon jutott el DélItáliába. Az mindenesetre aligha kétséges, hogy aphlyax-vázik mesterei képeiket, akármi volt is végső soron a forrásuk, helyi előadások látványa alapján fogalmazták. A salernói és a budapesti váza Phrynis-ábrázolása eltérő: az egyiken fiatal, szakálltalan, míg a másikon szakállas, érett korú férfi látható. Ez a fentiek alapján érthető: a két mestertől távol állt az élethű ábrázolás gondolata, a két alak csak a felirata által vált Phrynissé, maga a kezében kitharát tartó, babérkoszorús phlyax típusa máshol és más összefüggésben is megjelenik.

40 A fentebb említett értelmezési kísérletek abban megegyeznek, hogy a salemói kratér jelenetét talán egy komédia inspirálta. Lehetséges, hogy a Szépművészeti Múzeum vázája is egy komédia hatására készült, de erre nincs semmilyen bizonyíték, és nem is szükséges feltételezni, aminthogy azt sem, hogy a két oldal képe feltétlenül összefügg egymással. Az utóbbit azonban nem lehet teljesen kizárni. Érdemes ugyanis megjegyezni, hogy a csúnya hetaira felidézheti azt a képet, amelyet a fent tárgyalt Pherekratés-töredék egy részlete nyújt a Musikéről, akiről G. W. Dobrov megállapította, hogy minden bizonnyal egy csúnya, idősödő hetaira maszkjában jelenítették meg. A Zene hetairaként történő megjelenítését arra alapozza, hogy az általa használt szavak mind érthetőek szexuális kontextusban is, és Musiké úgy beszél a zenészekről, mintha azok kliensei lettek volna.

41 Közülük az egyetlen, akivel ismét jó viszonyba került, éppen Phrynis. Természetesen a vázán látható két maszk alapján elhamarkodott 36 Trendall, Phlyax Vases, 13-17. 37 Webster, T. B. L., South Italian Vases and Attic Drama, ClassQuart 42 (1948) 19. 38 Kossatz-Deissmann, A., in Tárnia. Festschrift f. R. Hampe, Mainz 1980, 281-290. 39 Taplin, 0., Comic Angels and other Approaches to Greek Drama through Vase-Paintings, Oxford 1993, 90; M. Schmidt, M.,AntKA\ (1998) 17-31. ATarporley-festő általa részletesen tárgyalt vázájával kapcsolatban Trendall is kiemelte, hogy inkább attikai, mint helyi komédiával hozható kapcsolatba, minthogy a jelenetet kísérő szöveg (nem egyedülálló módon a phlyax-vkzák között) attikai írást használ (Trendall, in Trendall, A. D. -Webster, T. B. L., Illustrations of Greek Drama, London 1971, 130). 40 Egy példa: Trendall, Phlyax Vases, 40, 49.

sz. és 4:b k. (Trendall Apollónnak értelmezi). 41 Dobrov, G.- Urios-Aparisi, E., The Maculate Music: Gender, Genre and the Chiron of Pherekrates, in Beyond Aristophanes. Transition and Diversity in Greek Comedy (szerk. Dobrov, G. W.), Atlanta 1995, 155.