Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)

A Régi Képtár új Salvator Mundi-ábrázolása Quentin Massys műhelyéből

és 14. századi oltárok könyvet tartó istenfigurái,

16 a teremtő Isten egyes ábrázolásai,

17 valamint Krisztus autentikus képmásának, a Szent Arcnak bizánci prototípusokon alapuló, félalakos, illetve mellkép-típusú ábrázolásai.

18 Németalföldön a téma többféle formátumban jelent meg, attól függően, hogy a művész az említett előzmények közül melyik ikonográfiái típushoz kapcsolódott. Időrendben az álló, egészalakos Salvator Mundi-ábrázolásoké az elsőbbség, amely a fennmaradt emlékek tanúsága szerint 1400 táján, a 15. század első éveiben tűnt fel Németalföldön.

19 A wiesbadeni Staatsarchiv őriz egy illusztrált kódexet, amely Arnstein a.d. Lahn kolostorából származik, azonban nem ott készült. A szöveg közép-németalföldi nyelven íródott, és jórészt anonim 14. századi, illetve 1400 körüli misztikus írásokat tartalmaz. Az 1410-ben készült kódexet rajzok díszítik, amelyek azonban többnyire nem a szöveget illusztrálják. A kódexben található 34 rajz szépen jellemzi a Van Eyck testvéreket megelőző korszak sienai hatásokat mutató, lágy stílusát. A címlapon, amelynek díszítése az ún. III. mestertől való, a Salvator Mundi egyik első németalföldi példáját látjuk.

20 A rajz Krisztust két fa között állva, egész alakban mutatja, amint jobbját áldásra emeli, baljában pedig apró kereszttel díszített glóbuszt tart (41. kép).

21 A Megváltó mellett lévő írásszalagon az Ego sum via Veritas et vita szavak olvashatók. Ugyanez a szöveg jelenik meg a Torinói hóráskönyv Prières pendant la Messe et pour la communion kezdetű fejezetének elején lévő miniatúrán, az álló Krisztus-alak bal kezében tartott nyitott könyvben.

22 Az ábrázolást Salvator Mundiként interpretáló Otto Pacht a típus párhuzamait a 15. század eleji holland illusztrált bibliák miniatúráiban vélte megtalálni. Az álló, egészalakos Megváltó típusát Pacht összefüggésbe hozta 16 Néhány példa: a trapani poliptichon (La pittura in Italia. Il Duecento e il Trecento IL, a cura di E. Castenuovo, Milano 1986, 794. kép); Simone Martininak a pisai Santa Caterina templom számára festett poliptichonja (Uott I., 526. kép); Bernardo Daddinak a londoni Courtauld Institute-ban őrzött poliptichonja (Uott I., 463. kép); Paolo di Giovanni Fei Mária születését ábrázoló oltára a sienai Pinacoteca Nazionale gyűjteményében (Uott I., 554.kép); Naddo Ceccarelli poliptichonja ugyancsak a sienai képtárban (Uott I., 552. kép). 17 Mindenek előtt a teremtő Isten álló, egészalakos, bal kézben glóbuszt tartó ábrázolásai jöhetnek szóba formai előképként. A típusról a későbbiekben bővebben esik szó. 18 Vö. Ringbom/.m. (lO.j.) 171-72. 19 Az álló, egészalakos, bal kézben nyitott könyvet tartó Salvator Mundi típusa a Megváltó lábai előtt heverő glóbusszal mára 14. században megjelent Katalóniában, ahol a Christus Salvator kultusza különösen népszerű és elterjedt volt. Vö. Llompart, G., Longitudo Christi Salvatoris. Una aportación al conocimiento de la piedad popular catalana medieval, Analecta sacra tarraconensia 40 (1967), 93-115, 1- 2. kép 20 A wiesbadeni kódex ábrázolásával nagyjából egyidőben, 1400-1415 között Utrechtben és Brüggében készült az a hóráskönyv, amelynek egyik miniatúráján Krisztus mint Salvator Mundi jelenik meg Szent Antal és Szent Kristóf társaságában, áldásra emelt jobb kézzel és baljában keresztes glóbuszt tartva. Hága, Koninklijke Bibliothek, Ms. 77L45, fol. 174v. Vö. Smeyers, M., Flemish Miniatures from the 8th to the mid 16th Century, Leuven 1999, 200, 34. kép 21 A kódex illusztrációit Dittmar Heubach publikálta 1925-ben (Grisaillen und Federzeichnungen der altflämischen Schule aus einer niederländischen Bilderhandschrift vom Jahre 1410, Strassburg 1925, 56, Taf. 1/1.). A kézirat szövegeinek és rajzainak részletes vizsgálatát lásd Rengcr, M., The Wiesbaden Codex B 10 and Netherlandish Art around 1400, Diss. Harvard University, Cambridge (Mass.) 1985. 22 Heures de Turin. 45 feuillets à peinture précédents des Très Belles Heures de Jean de France, duc de Berry, ed. A. Châtelet, Turin 1967.