Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)
Kendő a fejtetőn
eredményezte. A halott azzal az égi sólyommal azonosul, akinek a neve elrejtett, vagyis Atummal, a teremtővel. A fenti sólyomaspektus tehát a teremtő napisten egyik megjelenési formája, aki az első fénysugár kibocsájtása révén teremtőerővé válik, aki az Ég és Föld szétválasztását lehetővé tette. Pontosan arról a teremtőtevékenységről van szó, amelyet aztán fia, Su visz véghez és amelynek állapotát az emberek reménye szerint fenn is tartja örökké. Minden bizonnyal ennek a teremtő napsugarat kibocsájtó sólyomistennek a képe az, amelyet több jeleneten is ábrázoltak a 21. dinasztia idején: az égből a földre sugarakat lövellő sólyomfej, ami életre kelti az alatta fekvő múmiát. 93 (5. kép) 4. A sM és Su A napisten sólyomformája, aki az égbolt legragyogóbb fényét bocsájtja ki (síd), nem más, mint az ősisten Atum, Su atyja. A rokoni (apa-fiú) kapcsolaton túl másrészről funkcióbeli azonosságról is beszélhetünk kettejük között, mivel asólyomisten és Su is a teremtőerő közvetítői a napsugárnak a földre juttatása révén. 94 Egy elképzelés szerint Su és Tefnut (mint a Napszemmel azonosuló oroszlán istennő) az égisten szemei, a Nap és a Hold 93 : Su mint az utóbbi, fényével segíti éjszaka a halottat a túlvilágon. 96 Su mint a napfény megtestesítője ugyancsak megjelenik már a korai szövegekben is. 97 ít Az én S w-m Ré Sw-ja " (Sw-j Sw.w R 0 ) - olvashatjuk a Koporsószövegek 1013ban. 98 Sőt, egyes helyeken egyenesen azonosították Révei: Maattal, a napisten lányával azonosult halottnak Ré és Su egyaránt a létrehozójaként szerepel. 99 A már említett 882. szövegben (VII 93c) a „Nagy karjain lévő hajnali derengésről" beszélnek. Feltételezhető, hogy a rmn szó, mint máshol is 100 , az Ég támasztójára utal és „Nagy" néven emlegetett isten Su lehet. A Koporsószövegekben megjelenő síd azonban egy esetben az eddigieknél közvetlenebb kapcsolatot mutat Suval, a héliopoliszi teremtőisten, Ré-Atum fiával. Érdekes szöveginterpretációval találkozunk egy „Gliedervergöttlichung"-szöveg, a 149. mondás egyik sorában (II 239c), ahol a tíz fennmaradt variáns közül egyetlenegy (B9C) a sd-j r-fm bí c nh (,^i farktollam az élő à/.") mondatot átértelmezi, mégpedig úgy, hogy a sd helyett a sSd szót használja: síd r-fm bl c nh (,^4 ssW-em az élő bf). A sd azonban nemcsak egy madár farktollára utal ebben az esetben. A középbirodalmi koporsók eszközfrízében a tp-sd a homlokra erősített fejpántot is jelöli. 101 A hátul 93 Piankoff, A. - Rambova, N., i.m. (21. j.), 56-65 és 42., 47., 50-53. képek. A jelen tanulmányban közölt 5. számú kép forrása: Piankoff, A. -Rambova, N., i.m. . (21. j.), 51. kép. 94 Su és Hórusz azonosítása a késői korban a nap-ellenséget legyőző attitűd alapján történt: Vandier, J., Le dieu Shou dans le Papyrus Jumilhac, MDAIK 15 (1957), 271-272. 95 Altenmüller, B., i.m. (66. j.), 211. Sut és Tefnutot, Atum gyermekeit már a késő-középbirodalmi / 13. dinasztiái L2Li koporsón azonosították a két Napszemmel (CT VI 220 q-r). 96 Vö. a korábban említett Napszemmel, aki hatalmat ad a túlvilági fáklyák felett (36. j.). 97 Grieshammer, R., Das Jenseitsgericht in den Sargtexten (ÄgAbh. 20), Wiesbaden 1970, 83-84. 98 CT VII 231 j: Altenmüller, B., i.m. (66. j.), 211; te Velde, H.,JEOL 27 (1981-1982), 26. 99 Cr VII 489 b-c: Altenmüller, B„ i.m. (66. j.), 211. 100 A rmn és az Ég megtámasztása: lásd a 76. jegyzetet. 101 Jéquier, G., i.m. (25. j.), 47.
