Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)

A Régi Képtár új Salvator Mundi-ábrázolása Quentin Massys műhelyéből

tett meg, mindenesetre szoros rokonságot mutat a hóráskönyvekből ismert félalakos Salvator Mundi-képekkel.

31 A németalföldi táblaképfestészetben a félalakos, illetve a mellkép-típusú Salvator Mundi első ismert példája a Flémalle-i mester 1430-38-ra datált philadelphiai festménye, amelyen a megváltó Krisztus Máriának mint jegyesének a társaságában jelenik meg. A tábla jobb és bal oldala ép, azonban mind a felső, mind az alsó oldalán hiányos. A figurák a váll fölött olyan módon vannak elvágva, hogy a kezek felső része még látszik a képen. Mária kezeit imára kulcsolva fordul Krisztus felé, aki jobbját áldóan emeli fel, bal kezét pedig, ujjait behajlítva valamin nyugtatja. Sajnos a tábla jelenlegi állapotában már eldönthetetlen, vajon a bal kéz alatt eredetileg könyv, glóbusz vagy egyszerű parapet lehetett. Mindenesetre a Krisztus ruháját díszítő ovális brossban tükröződő keresztosztású ablak alapján, Carla Gottlieb a figurát megváltó Krisztusként definiálta. Számára a „misztikus ablak" mint fényforrás, mint fenestra paradisi, mint lux mundi, a megváltás jelével, a kereszttel összekapcsolva a Salvator Mundi ikonográfiái típusának alapvető kritériuma.

32 A Flémalle-i mester által teremtett prototípus jelentette a kiindulópontot a tanítvány, Rogier van der Weyden számára, aki az 1451-52 táján festett Braque-triptichonon Krisztust Mária és János evangélista között, tájháttér előtt ábrázolta.

33 A félalakban, frontálisan megjelenő Megváltó jobbját áldóan emeli fel, baljában pedig apró kereszttel díszített fémglóbuszt tart (42. kép).

34 Feje fölött a János evangéliumából (6, 51 ) vett mondat olvasható: Ego sum panis vivus qui de coelo descendit. Érdemes kissé alaposabban megvizsgálnunk Rogier Krisztusát, annál is inkább mert a figura típusa a budapesti kép Krisztus-alakjának is fontos előzményét jelenti. Miként arra Barbara Lane, a Braque-triptichon egyik elemzője rámutatott, Rogier Krisztusa azoknak a középkori ábrázolásoknak a variánsa, amelyeken a Megváltó könyvet vagy írásszalagot tart János evangéliumának (8, 12) Ego sum lux mundi szavaival.

35 Ez az idézet gyakorta feltűnik bizánci Pantokrator-mozaikokon, vagy késő románkori illetve gótikus itáliai 31 Maurits Smcyers azt feltételezte, hogy a hóráskönyvek félalakos Salvator Mundi ábrázolásai egyfajta, az eycki Szent Arc típusából kiinduló, és a Vrelant-mühelyben végbement ikonográfiái gazdagodás eredményei. (An Eyckian Vera Icon in a Bruges Book of Hours, ca. 1450 (New York, Pierpont Morgan Library, Ms. 421), In: Serta Devota in memóriám Guillelmi Lourdaux, Leuven 1995, 215-16.) 32 Gottlieb i.h. (lO.j.). Gottlieb a misztikus ablak motívuma után kutatva áttekintette a németalföldi Salvator Mundi ábrázolásokat, gondosan kihagyva az ikonográfiái típus azon példáit, amelyek koncepciójába nem illettek bele. Lásd pl. a raleigh-i North Carolina Museum of Art gyűjteményében őrzött, Quentin Massys által festett képet. A műhöz lásd Ferber, S., Quentin Massys's Salvator Mundi, North Carolina Museum of Art Bulletin 9 (1970/34.) 36—41. Gottlieb tükröződő ablakmotívummal kapcsolatos további ikonográfiái tanulmányai: The Window in the Eye and Globe, The Art Bulletin 57 (1975), 559-60; The Window in Art. From the Window of God to the Vanitas of Man, New York 1981, 152-57. 33 De Vos, D., Rogier van der Weyden. The Complete Works, Antwerpen 1999, 268-73, Nr. 19. 34 Gottlieb szerint a glóbusz hozzáadása Rogier újítása, így a flamand mester lenne az első, aki megfestette a Salvator Mundi klasszikus típusát. Gottlieb i.h. (lO.j.) 315-16. 35 Lane, B.G., Early Italian Sources for the Braque Triptych, The Art Bulletin 62 (1980) 281-84., valamint The Altar and the Altarpiece. Sacramental Themes in Early Netherlandish Painting, New York 1984,118-19.