Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)

A Régi Képtár új Salvator Mundi-ábrázolása Quentin Massys műhelyéből

apszismozaikokon is.

36 Rogier 1450-es itáliai útja során több ilyen ábrázolást is láthatott. A flamand mester azonban a Pantokrator feliratos könyvét a csillogó glóbusszal cserélte fel, hogy Lane szerint a lux mundi gondolatát szemléletesebben, s hozzátehetjük, az északi realizmus ízlésének talán megfelelőbben kifejezésre juttassa. A félalakos formátum előzményét a szerző 13. század végi - 14. század eleji toszkán dossalék Krisztus-ábrázolásaiban vélte megtalálni, amelyek több ponton is hasonlóságot mutatnak Rogier Braque-triptichonon látható Megváltójával.

37 A budapesti Salvator Mundi figurája a rogieri prototípus fiziognómiai sajátosságait idézi vissza: hosszúkás, ovális arc, magas homlok, vékony szemöldök, mandulaformájú szemek, egyenes vonalú, hosszúkás orr, középen elválasztott, vállra omló sötét haj, rövid bajusz és szakáll, amely az áll alatt két apró csúcsban végződik.

38 Szintén közös vonás a sugárzó napkorongra emlékeztető, nagy méretű glória, az egyszerű papi viselet, valamint a megfeszült inakkal ábrázolt nyak. Memling, akire Rogier köztudottan jelentős hatást gyakorolt, 1490 körül ugyancsak megfestette a megváltó Krisztus alakját, azonban a Braque-triptichon Salvatorához képest néhány lényeges módosítást tett.

39 Megtartotta a félalakos formátumot, a figurát azonban felhők között, éneklő angyalok által övezve ábrázolta. Az egyszerű papi öltözéket uralkodói ornátussal cserélte fel, Krisztus fejére koronát helyezett, a dicsfényt sugaras nimbusszá alakította, s ami a budapesti kép szempontjából a legfontosabb, a fémglóbuszt csillogó kristálygömbbel váltotta fel, melyet hosszú szárú, a felhőkig nyúló kereszt díszít.

40 Krisztus nem tartja a glóbuszt, hanem bal kezét rajta nyugtatja, hüvelyk- és mutatóujja közé fogva a kereszt szárát. A kristálygömbön nyugvó bal kéz motívuma a budapesti Salvator Mundi-képen is megjelenik azzal a különbséggel, hogy itt a kereszt a mutató- és a középsőujj közé ékelődik. Memling királyi meg36 Pl. a pisai székesegyház Cimabue és mások (Francesco da Pisa) által készített apszismozaikján (8. kép). Vö. Castelnuovo, i.m. (16.j.) I., 243, 371. kép; Van Marie, R., The Development of the Italian Schools of Painting, I., The Hague 1923, 453k, 261. kép (Cimabue és iskolájának tulajdonítva). Rogier feltehetően nem ismerte azokat a dél-itáliai (Cefalü, Palermo, Monreale) apszismozaikokat, amelyeken Krisztus félalakban látható. Vö. Capizzi i.m. (14.j.) 8, 13, 14. kép; valamint Demus, O., The Mosaics of Norman Sicily, London 1950, 12, 10.B, 61. kép 37 Egy Cimabuenak tulajdonított, a washingtoni National Gallery gyűjteményében őrzött dossalén a Szent Péter és id. Szent Jakab között megjelenő Krisztus nyitott könyvében ugyancsak az említett Jánosidézet olvasható. Az áldóan felemelt jobb kéz szinte azonos a Braque-triptichonon láthatóval. Vö. Lane (1980) i.h. (35.J.) 283, 4. kép. Az oltárhoz lásd még Garrison, E.B., Italian Romanesque Panel Painting, Florence 1949, 172-73. A toszkán dossalékkal való összevetés további hasonlóságokat is mutat. Ilyen pl. a hosszúkás téglalap formátum, az ötfigurás kompozíció, valamint, hogy a dossalékon Krisztus valamivel magasabb az öt körülvevő szenteknél, miként a Braque-triptichonon is. 38 A budapesti kép IRR-felvételén (5. kép) jól látható a szakáll eredeti, kétágú formája, amely az utólagos átfestések miatt szabad szemmel kevésbé érzékelhető. 39 Salvator Mundi éneklő angyalokkal, a Najéraból származó triptichon középső táblája, Antwerpen, Musée Royale des Beaux-Arts. De Vos, i.m. (25.j.) 289-93, Nr. 81. Vö. Gottlieb, i.h. (lO.j.) 320, 6. kép. Memling a Najéra-triptichon Krisztusának kicsinyített változatát festette meg a strasbourgi Musée des Beaux-Arts gyűjteményében őrzött, 1485 tájára datált háromrészes oltár középső táblájának hátoldalán. De Vos, i.m. (25.j.) 245-47, Nr. 64. 40 Memling képalkotásának szövegforrása Willelmus Durandus (t 1296) egy passzusa, amelyben a Krisztus ábrázolhatóságáról elmélkedő szerző szerint az egyik lehetséges változat a „Deifilius super Angelos regnans" (Rationaledivinorum officiorum, Strassburg 1493, I, iii, 5.). Vö. Ringbom i.m. (lO.j.) 172.