Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)
A Régi Képtár új Salvator Mundi-ábrázolása Quentin Massys műhelyéből
fogott, a háttér és a figura ruhájának sárgás, világos okker színharmóniáját csupán a köpeny előbukkanó krapplakk és fehér tónusú részletei bontják meg. A FESTMÉNY TECHNIKAI VIZSGÁLATA 3 A festmény hordozója négy, különböző méretű lapból összeállított tölgyfa-tábla, amelyet körben mintegy 2,5 cm szélességben fokozatosan elvékonyítottak. A függőlegesen összeillesztett deszkákat 3-3 kissé szabálytalan, szivar formájú keményfa csappal rögzítették egymáshoz. A hátoldalt feltehetően a 19. század végén fenyőfából készült, merevítő parkettázással erősítették meg. A tábla vékony rétegű, világos csontszínü, enyves-krétás alapozást kapott. A festett felületet fedő lakkréteg erősen szennyeződött és jelentős mértékben besárgult, különösen a figura mögötti semleges háttérben tűnik elsötétedettnek. A kép egész felületén, különösen a háttérben, számtalan apró sérülés, kipergés és elszíneződött retus látható. 4 Az ultraviolet fényben készült lumineszcens felvételen (34. kép) jól érzékelhetők a kopások és átfestések Krisztus haján, szakállán, fülein és ruháján. A Megváltó felemelt jobb kezének mutatóujja teljesen át van festve, a glóbuszon nyugvó bal kéz középső ujja erősen megkopott, és a gyűrűsujjon is retusok látszanak. Krisztus sárgás színű ruháján ugyancsak későbbi javítások nyomai mutatkoznak, ugyanakkor az áldó jobb kéz alatti vörös drapéria, valamint a glóbusz körüli fehér drapéria jórészt eredeti állapotában maradt meg. Az ultraviolet fény azt is elárulja, hogy Krisztus dicsfénye eredetileg lényegesen nagyobb volt. A fejtől sugárirányban kiinduló, és fokozatosan sötétedő ragyogás a tábla szélességének mintegy háromnegyedére kiterjedő, sötét tónusú, rendkívül puha ecsetvonásokkal megfestett gyűrűben enyészik el. A videomikroszkóppal készült makrófelvételen jól érzékelhető a kép teljes felületét egyenletesen fedő, mélyen barázdált, jellegzetes rajzolatú repedésháló (35. kép). A kézzel őrölt pigmentek egyenetlen eloszlású festékszemcséi ugyancsak jól láthatók. A festményt megvizsgáltuk infravörös fénytartományban működő kamerával is. 5 Az infravörös reflektográfiának nevezett módszerrel (IRR) készült felvétel nem mutat markáns előrajzot (36. kép), csupán néhány részletnél fedezhető fel vékony, ecsettel meghúzott kontúrvonal. Ilyen tűnik elő pl. a glóbuszon nyugvó bal kéz, vagy a kris3 A festmény technikai vizsgálatában Dicső Ágnes és Szentkirályi Miklós restaurátorok nyújtottak felbecsülhetetlen segítséget. 4 A táblát az 1950-cs évek elején restaurálta Móré Miklós. Sajnos az akkori gyakorlatnak megfelelően a beavatkozás kapcsán sem írásos, sem fotódokumentáció nem készült, így a mü megelőző állapotát illetően csupán a restaurátor emlékeire hagyatkozhatunk. Ezek szerint jelentős mértékben át volt festve a háttér, valamint a figura drapériájának jó néhány részlete. A felület több helyütt erősen kopott és hiányos volt, a lakkréteg szennyeződött és besárgult. A restaurátor miután a képfelületet megtisztította, és az átfestéseket eltávolította, retusálta a képet. Móré Miklósnak a festményre vonatkozó szíves szóbeli közléseiért ezúton mondok köszönetet. 5 Az IRR-vizsgálatot Spectra NIR-1000 típusú kamerával végeztük, NIR2-es infraszürővel, 850 nm fénytartományban. A festmény felületét kilenc egyenlő mezőre osztva készítettük a felvételeket, melyeket az Adobe Photoshop 5.0 számítógépes program segítségével kezeltünk és illesztettünk egymáshoz.
