Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)

Keresztelő Szent János tanúságtételét ábrázoló, Duccio köréből származó festmény a Szépművészeti Múzeumban

A MAESTÀ HÁTOLDALI PREDELLÁJA A Maestài 1506-ban eltávolították a sienai székesegyház főoltáráról, és végül 1771 ben szétfűrészelték. Habár a darabok többségét ma is Sienában, a Museo dell'Opera Metropolitanában őrzik, a táblák egy része - közöttük jó néhány predellakép - különböző, Itálián kívüli gyűjteményekbe került. A főoldali predella rekonstrukciója kevésbé problematikus, mivel a Krisztus gyermekségének jeleneteit, illetve azok között elválasztóelemként prófétafigurákat ábrázoló táblák teljes sorozata fennmaradt.

9 A hátoldal predellaképei közül a következők maradtak ránk: Jézus megkísértése a templomban (Siena, Museo dell'Opera Metropolitana); Jézus megkísértése a hegyen (New York, Frick Collection); Szent Péter és Szent András apostolok elhívatása (Washington, National Gallery of Art); A kánai menyegző (Siena, Museo dell'Opera Metropolitana); Krisztus és a szamáriai asszony (Madrid, Museo Thyssen); A vaknak született ember meggyógyítása; Krisztus színeváltozása (mindkettő London, National Gallery); illetve a Lázár feltámasztása (Fort Worth, Kimbell Art Museum). Amennyiben magunkévá tesszük azt a logikusnak tűnő gondolatot, miszerint a hátoldali predella szélessége megegyezett az előoldaliéval, feltételeznünk kell egy további, azóta elveszett tábla létezését is. A legnyilvánvalóbb következtetés szerint ennek a képnek Jézus pusztában való megkísérlését kellett ábrázolnia, hiszen a másik két megkísértés fennmaradt, és valóban igen különös lenne, ha a három megkísértés közül csupán kettő szerepelt volna a ciklus képei között. Ez azonban azt jelentené, hogy már nem jutott volna hely egy olyan fontos jelenet számára, mint a Krisztus megkeresztelése. így azután néhány kutató úgy véli, hogy inkább ez utóbbi lehetett az elveszett tábla témája, nem pedig & Megkísértés a pusztában.^ Stubblebine és Suliivan oly módon gondolta feloldani e problémát, hogy feltételezte két táblának a rövid oldalakon való elhelyezését, ami lehetővé tenné, hogy az oltármű rekonstrukciójában mindkét fent említett jelenet helyet kapjon. E megoldás azonban igényelné egy további, tizenegyedik jelenet szerepeltetését is a hátoldali predellán, ami Stubblebine véleménye szerint Keresztelő Szent János tanúságtételét ábrázolhatta; Sulii van azonban valószínűbbnek tartotta Krisztus Simon farizeus házában való vendégeskedésének megjelenítését ezen a helyen.

11 Ezek az érvelések ikonográfiái szempontból megalapozottnak tűnnek, azonban továbbra sincsen bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a predella rövid oldalai festettek voltak. Jelenleg a kutatás egyetért abban, hogy a Maestà hatalmas szerkezetének rögzítését az oldalaira felszerelt támasztékokkal oldották meg; márpedig, amint arra a közelmúltban rámutattak, „jelenetek elhelyezése a predelladoboz lezárásában majdhogy9 A táblák a következöek:/l«gya/z üdvözlet (London, National Gallery); Izajás; Jézus születése; Ezékiel (mindhárom Washington, National Gallery of Art); Királyok imádása; Salamon; Bemutatás a templomban; Jeremiás; Menekülés Egyiptomba; Ozeás; A betlehemi gyermekgyilkosság; Malakiás; A tizenkét éves Jézus a templomban (valamennyi Siena, Museo dell'Opera Metropolitana). 10 White, J.: Duccio. Tuscan Art and the Medieval Workshop, London 1979, 76.; Deuchler, F.: Duccio, Milano 1984, 74.; Bellosi, L.: Duccio. La Maestà, Milano 1998, 18. 11 Stubblebine, J.: "The Back Predella of Duccio's Maestà ", in: Studies in Late Medieval and Renaissance Painting in Honor of Millard Meiss, New York 1977,430-436.; Uő., id. m. (6. j.), I, 52-54.; Sullivan, R. W.: "The Anointing in Bethany and Other Affirmations of Christ's Divinity on Duccio's Back Predella", Art Bulletin 67 (1985), 32-50.