Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)

Keresztelő Szent János tanúságtételét ábrázoló, Duccio köréből származó festmény a Szépművészeti Múzeumban

nem teljes bizonyossággal kizárná az oltárművet tartó oldalsó támasztógerendák létezését, mivel azok eltakarták volna a festményeket".

12 Hozzá kell ehhez tennünk azt is, hogy a rövid oldalain festett predellák megjelenése csupán a tizenötödik századra datálható. Stubblebine ilyen predellát figyelt meg Taddeo di Bartolo hatalmas montepulcianói Mária mennybemenetele-oXtáxán, amelyen 140l-es évszám szerepel (23-24. képek).

13 Elképzelhető továbbá, hogy azok a Giovanni di Paolo által festett, és mára szétszóródott táblák, amelyek több kutató szerint az egykor a sienai Santa Maria della Scala-kórházban elhelyezett Pizzicaioli-oltárhoz tartoztak, szintén egy ilyen, rövid oldalain is festett predella alkotóelemei voltak (25. kép).

14 Ami Taddeo oltárának predelláját illeti, annak ellenére, hogy azon néhány krisztológiai jelenet kétségtelenül a Maestà megfelelő tábláinak derivátuma, nem valószínű, hogy a predella egésze annak mintájára készült volna. Fontos szerkezeti különbség a kettő között, hogy a montepulcianói oltármünek nincsen hátoldali predellája, mivel ennek egésze csak a főoldalán festett. Ezen kívül itt a táblákat olyan módon erősítették hozzá a főrészhez, hogy egyben a felettük elhelyezkedő oltártábla vertikális szerkezeti elemeinek talapzatai is legyenek. Nagy a valószínűsége, hogy Giovanni di Paolo predelláját is ugyanez jellemzi. Ez pedig annyit jelent, hogy a fent említett két predella igen csekély bizonyító erővel bír a Maestà predelIájának rövid oldalain elhelyezett narratív jelenetek egykori létezésére nézve. Ami a megjelenített epizódokat illeti, aMegkeresztelés egyáltalán nem szükségszerűen kellett, hogy szerepeljen a predellán. Egy nagyjából azonos korú, jelenleg a trieszti Museo Civicóban őrzött triptichon középrésze például harminchat képmezőre van felosztva, amelyeken egy kiterjedt krisztológiai ciklus bontakozik ki, a Megkeresztelés azonban itt sincs a megfestett jelenetek között.

15 Erősen kétséges végül az is, hogy Keresztelő Szent János tanúságtételének ábrázolása szerepelt-e egyáltalán aMaestà predelláján. A korai itáliai festészetben ugyanis nem ismerünk példát e jelenetnek egy krisztológiai ciklusban való előfordulására. Ugyanakkor találkozhatunk vele - kevéssé meglepő módon - a Keresztelő életét megjelenítő ciklusok részeként. Ideje tehát, hogy egy közelebbi pillantást vessünk az epizód ikonográfiájára. 12 Bomfort, D. Dunkcrton, J. Gordon, D. Roy, A.: Art in the Making. Italian Painting before 1400, London 1989, 80. 13 Stubblebine, id. m. (6. j.), 52. 14 Christiansen, K.: "Notes on 'Painting in Renaissance Siena'", Burlington Magazine 132 (1990), 205-213, különösen 208, 210-211. Boskovits: Thyssen-Bornemisza, id. m. (7. j.), 104-113, 17. sz. Piero della Francescának a sansepolcrói S. Agostino számára készített poliptichonja újabb rekonstrukciójában Andrea Di Lorenzo két félalakos szentábrázolást a predella rövid oldalain javasolt elhelyezni. Ld. Di Lorenzo, A. [ed.]: //polittico agostiniano di Piero della Francesca, Turin 1996, 34-36 és 44-46. 15 Trieszt, Museo Civico Sartorio, Ltsz. 14/3408. Garrison, E. B.: Italian Romanesque Panel Painting. An Illustrated Index, új kiad. CD-ROMon, London 1998, 388. sz. A mü a helyi Santa Maria delle Celle klarissza apácakolostorból származik.