Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)

Római márvány dombormű tensával

Caenina királyától zsákmányolt, póznára tűzött fegyverekkel {spolia opima; 18. kép). Attól kezdve a spolia opima azoknak a győztes hadvezéreknek járó kitüntetés volt, akik a csata során párviadalban megölték az ellenség hadvezérét.

21 A tensa mögött két babérral koszorúzott, borotvált, togás férfi. Lábukon egyszerű calceus, lassan lépdelnek a kocsi után (16. kép). Az elöl lévő alakot (M: 68 cm) szemköztnézetben ábrázolták, fölemelt jobbjában babérág, amelynek vége hozzáér a tensa felső sarkához. Baljában, Marti rajzának tanúsága szerint talán tekercset (rotulus) tarthatott. Jobb térde kissé behajlik, mégis a talp egésze a földre simul. A férfi visszanéz a mögötte álló, takarásban megmintázott alakra, aki háttal áll, enyhén behajlított bal lába csupán az ujjpárnával érinti a talajt. Ez a motívum a lassú járást fejezi ki. Mindketten rövid hajat viselnek. A homlok- és a halántékfürtök rendje csupán a hátul lépdelő alaknál állapítható meg. Középső tincsei a homlokába hullnak; a bal szem fölötti fúrt oldalra fésült, talán 'rákolló'-motívumot (Zange) idéz. Ez a fajta elrendezés általános volt a Iulius-Claudius dinasztia korában. Mint föntebb már szó volt róla, a tensa csakis arra szolgált, hogy ünnepi menetben {pompa circensis) átvigyék benne az állami istenek szent tárgyait a Circus Maximusba, ahol ezek (az istenségek képviseletében) részt vehettek a játékokon. Az egyes kocsik díszítése általában összefügg azzal, hogy mely istenek kapcsolódnak hozzájuk: a pénzeken feliratok nevezik meg őket, más emlékcsoportoknál pedig a kocsiszekrényen ábrázolt képekből következtethetünk. Az anyag áttekintéséből kitűnik, hogy a tensa nem csupán a hagyományos istenek kultuszában játszott szerepet, hanem - Caesartól kezdődően

22 - az istenné nyilvánított császárok és családtagjaik tiszteletében is.

23 A budapesti domborművön látható kocsi ugyanebbe a körbe sorolható. Aeneassal és Romulussal nem csupán a római őstörténet két legfontosabb alakja idéződik fel. Értelmezésük korabeli hátterét az adja meg, amivé átformálta őket az augustusi politika. Ez az összefüggés formai egyezésekben is világosan kifejezésre jut. Mindkét istent pontosan abban az ikonográfiái típusban ábrázolták a reliefen, amelyet a 6-2 között fölavatott Augustus-forum számára alkottak meg (17-18. k.).

24 Szobraik a két exedra középső fülkéit díszítették, a forum egyik vizuális tengelyét.

25 Az ikonográfiái kapcsolat egyúttal a budapesti relief keltezésének alsó határát is megadja. Az augustusi kultúrpolitika olyan erős, sokoldalú párhuzamot vont a két mitikus ős és a császár között, hogy ehelyütt elegendő csupán utalni rá.

26 Már Kr.e. 43-ban ugyanaz az augurium augustum jutott Octavianusnak, mint amilyen Romulusé volt; Augustus is alapítója (újjáalapítója) Rómának, őt is megillette ezért a Romulus név. A 'haza atyja' {paterpatriae) kitüntető cím ugyancsak Romulushoz kapcsolja a császárt, arni21 Spannagel 132skk.; a spolia opima kérdéséhez 1. no., 137skk.; Schneider, R.M., Jdl 105 (1990) 167skk.; Rich, J.W., Chiron 26 (1996) 85skk. 22 Cass. Dio 44,6,3. 23 Szidat, i.m. (16.j.), 30skk., 50skk. 24 A kérdésről részletesen: Spannagel 103. 2i Spannagel 86sk. 26 A kérdést részelctesen tárgyalja Spannagel 188sk.