Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)
Kendő a fejtetőn
elhagyását és az oda való visszatérést. A napbárkába való feljutás feltétele, hogy a lélek megőrizze a szabad mozgás képességét a halál után. Az eddigiek alapján a következő jelentéssíkokat lehet elkülöníteni: 1. Az Ég és Föld szétválasztásakor, vagyis a teremtő tevékenység során az azt végző sólyomistenhez egy erőteljes fényjelenség, a síd kapcsolható. Ennek a színe vörös és a Napszemmel azonosítják már a Piramisszövegekben: egyrészről a nap félelmet keltő, pusztító erejét, másrészről jótékonyan védelmező, újjáteremtő hatalmát testesíti meg. Az Ég és Föld szétválasztását végző, a Ré sugaraival azonosuló Su mint teremtőerő kerül kapcsolatba vele. Azoknak az isteneknek az attribútuma, akik a napsugár megtestesítői is egyben. 2. A mágikusan védelmező síd-fejpánt vagy diadém két ponton kapcsolódik az előbbiekhez. A zöld színű az „éppé válást", a megbékélést jelképezi: az uralkodó (a napisten gyermeke) illetve a halott számára egyes ünnepeken (szed, wagi) a síd-diadém vagy homlokpánt átvétele az uralkodás képességét, a megújult erő elnyerését garantálja. Ez a szimbólumrendszer jelenik meg a zöld Napszem esetében is. A vörös színű síd-vászon a nap égető fényétől véd, ami a kozmikus ellenségekre nézve végzetes hatású. A halott végső célja az, hogy a napisten bárkájára feljusson, ezért a múmián elvégzett szertartások részeként bizonyos mágikus erejű vásznakkal is el kell látni őt. Az általában fejre helyezett síd-kendő lehetővé teszi a megigazult számára, hogy sérteltlenül a nap égető fényének közelébe juthasson, hiszen megigazulása révén semmiképpen nem azonosulhat a Napisten ellenségeivel, akiket ugyanez a napsugár elpusztít, eléget. Már a Piramisszövegekben is szoros kapcsolat fedezhető fel a Hórusz-szem átnyújtásának gesztusa, vagyis a halott megdicsőülésének jelképe és a vörös, fehér vagy zöld színű síd-vászon birtoklása között. Su és a síd kapcsolatának még teljesebb megértéséhez azonban megint a Piramisszövegekhez kell visszanyúlnunk, hogy Su ott betöltött szerepét megvizsgálhassuk. 6. Kendő Su fején A síd-et birtokló, illetve kibocsájtó teremtő napisten (Atum-Ré) sólyom alakja mellett Su, a fény áteresztése révén magával a napfénnyel azonosuló isten az, aki jelen van az Ég és Föld szétválasztásánál. Su ezen tevékenységére, az Ég és Föld szétválasztására több különböző szót használtak a Piramisszövegekben. Derchain 118 az wtz, dsr és a fij, idd I Sd, síw és twl kifejezéseket emeli ki. Az első kettőnél az ég felemelésének gesztusa áll a középpontban, a többinél viszont Sunak azt a szerepét hangsúlyozzák, hogy a halottaiban megigazult uralkodót az égi bárkába, a Napisten társaságába képes eljuttatni. A számunkra különösen érdekes íd / idd ige két esetben jelenik meg a Piramisszövegekben. 119 A Pyr. 531a-b így szól: Ré, add a kezed N-nek, mivel Su eljuttatja (Sdd) őt Su ,, támasztéka " irányába. 118 Derchain, Ph., RdE 27 ( 1975), 112. 119 Derchain, Ph., i.m.: lásd előző jegyzet!
