Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)

Adalékok Jacopo Bassano Alvó pásztor című festménye témájának meghatározásához

kérdéséről. Végül a „Disputationes" szövege szerint Alberti vonja le a következtetést: a nővérek választása egyaránt jó, „ambae bonae".

67 A Galleria Borghese-beli Pásztorok imádásán, és a washingtoni Híradáson látható heverő pásztor mozdulata az 1560-as évek két festményén az alvó pásztor toposzában ismétlődik, a budapesti festményen és a Jákob és Ráhel a kútnál (Torino, magángyűjtemény) című képen, majd a késői Híradás a pásztoroknak éjszakai jelenetében is.

68 A gesztus igen hasonló. A könyökére támaszkodó, felhúzott térdekkel, de csukott szemmel ábrázolt szereplő egyik fontos alkotóeleme lehetett a Bassano műhelyben készült produkcióknak, hiszen két rajz is fennmaradt róla ezekből az évekből. 69 Az egyik, a Jákob lajtorjája, hozzásegít bennünket e testtartás jelentésének megközelítéséhez (75. kép). Az alvás, az álom motívuma Itáliában, s Velencében is a 16. század első felében gyakori téma volt, sajátos - de korántsem rosszallást kifejező - jelentéssel rendelkezett. Példa rá Endümion története, a pásztoré, aki álmában, víziójában öntudatlanul kapcsolatot teremtett a nem látható, a transzcendens világgal, Marsiglio Ficino neoplatonikus szóhasználata szerint ez az állapot, a lélek diadala a test fölött (currus animae).

70 Endümion mintaként szolgált a melankólia ábrázolásához éppúgy, mint a bibliai pásztorok megjelenítéséhez.

71 Jacopo rajza Jákob álmáról ennek egy jellegzetes bibliai példája: „Ego dormio, cor meum vigilat."

72 Nem állítom, hogy a budapesti kép illusztráció Vergilius eklogáihoz. Az sem igazolható, hogy Jacopo olvasta volna a kommentárokat, vagy akár Mariglio Ficino müveit, de inspirációjának gyökerei között ott szerepelt az I. és a IV. ekloga, mert a megrendelők köre - amely a kommentárok szövegét igazán értékelte - a festő témaválasztását meghatározta. 67 A vita szereplőinek motivációjáról, a kérdés árnyalásáról, történelmi és ideológiai hátteréről ld. Patterson, i.m. (34. j.) 65-69. Michelangelo Medici síremlékének és Gyula pápa síremlékének ikonográfiája ugyanennek a kérdéskörnek szobrászi megjelenítésére a legismertebb példák, s egyben a neoplatonista gondolatok 16. századi továbbélésére is bizonyítékok, Tolnay, Ch. Studi sulla capella Medicea. I—

II.i 'Arte, 1934. 5^44 és 281-307; valamint Wilde, J., Zwei Modelle Michelangelos für das Juliusgrabmal. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen in Wien. N.F. II. (1928) 199-218. 68 Híradás a pásztoroknak Prága, Narodní Galerie. 69 Fiatal pásztor című krétarajz, 1566 körül. Firenze, Museo Horné (letét a Gabinetto Disegni e Stampe degli Uffizi-ben) és Jákob lajtorjája, Vaduz, Stiftung Ratjen, szintén krétarajz. 70 Meiss, M., Sleep in Venice: Ancient Myths and Renaissance Proclivities, in The Painter's Choice: Problems in the Interpretation of Renaissance Art, New York 1976. 212-239, és Berdini, i.m. (34. j.) 5359. Berdini az értelmezés forrásaként jelöli meg többek között Tertullianus De Anima (PL 2:742) c. müvét, Servius Georgica kommentárját (3.391 ) illetve Ficino, M., Theologiaplatonica de immortalitate animorum című traktátusát (szerk. M. Schivone, Bologna 1966, 2:186-97). Az álmodó ifjú antik előképét lásd többek között: Endymion szarkofág, New York, Metropolitan Museum. 71 A téma tárgyalását a Barnes Foundation, Merion, Pennsylvania birtokában lévő, Tiziano iskolájának tulajdonított tábla (1520 körül) és Cima de Conegliano Endymion (1506. Parma, Galleria Nazionale) c. képe kapcsán ld. Rosand, i.m. (56. j.) 44-54 és Berdini, i.m. (34. j.) 53-55. Számos Tiziano rajz és főként a Campagnolák rajzai is e tárgykörhöz kapcsolódnak. Rosand, i.m. (60. j.) kimerítő irodalomjegyzéket közöl. Vö. még Berdini, i.m. (36. j.) 148-150. forrásjegyzékét az álom állapotának keresztény tárgyalásáról 72 S. de Covarrubias Orozco: Emblémás morales. 1610. I. nr. 15. és II. nr. 92.