Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)

Adalékok Jacopo Bassano Alvó pásztor című festménye témájának meghatározásához

Az Ábrahám történet bibliai szövege - különösen az Izsák féláldozásához tartozó rész - adhat utalást a festő inspirációjára (Móz. 1.22.3-5. és Móz. 1.12.). Érthető Jacopo Bassano érdeklődése az Ószövetség történetei iránt, hiszen Pietro Aretino olasz „vulgáris" nyelvre fordította a Genezis latin szövegét, és ez Francesco Marcolini kiadásában 1538-tól kezdve rövid időn belül négy kiadást is megért Velencében.

31 A kiadások minden bizonnyal ismertek voltak az Ábrahám és Jákob történetét megelevenítő festmények vásárlóinak körében az 1550-es és 1560-as években is.

32 Ez a korszak Jacopo újabb stílusváltásának és tematikai útkeresésének az időszaka, amely a Bassano műhely műkereskedelmi célra szánt repertoárjának, hangvételének kialakulásához vezet.

33 II. „... sensum superiorum cum inferioribus ,.."

34 A budapesti kép még egy interpretációjáról kell szólnom, időben az utolsóról, s ez is, illetve cáfolata termékenynek bizonyulhat. Bemard Aikema könyve

35 az életmű egészének áttekintésére vállalkozik, s ezen belül kitér a budapesti Alvó pásztor témájának megfejtésére is. Véleménye szerint a képen látható két pásztor két, egymással ellentétes magatartásmintát, erkölcsiséget testesít meg. A baloldali, „beszennyezett" pásztor szerinte negatív szereplő, míg a jobboldali gyermek ábrázolja a jobbik részt, ő a „jó" pásztor.

36 Az alvó pásztor ábrázolásában azonban nehéz felfedezni bármi negatív vonást, nem groteszk, nem csúnya, nem alantasabb vagy koszosabb, rongyosabb, mint a másik, s a szendergésben önfeledt arca ugyanolyan ártatlanságot tükröz, mint társáé. Egyaránt egyszerű lelkek az alkonyi fényben fürdő tájban. A hatalmas apparátust mozgósító kutató már könyvének első fejezetében hangsúlyozza, hogy következetes interpretációra törekszik, amely kulcsot ad Jacopo életmüvének ikonográfiájához.

37 Ezt a kulcsot vélte megtalálni a vallási lanyhaság, tepiditas,

38 illetve az ehhez közelálló - Aikema által sokszor szinonimaként használt - acedia, 31 IlGenesi. 1538, 1539, 1541. Noé víziójával kiegészítve, 1545. Jacobson- Schutte, A., Printed Italian Vernacular Religious Books 1465-1550: a finding list, Genève 1983, 85. 32 A mükereskedésről és a megrendelőkről Marini, i.m. (5. j.) 26-40, összefoglalása; ld. még Muraro, M., Libro secondo di dare ed avere, Venezia 1992. 33 Rearick, i.m. (1. j.). 111-133. 34 „...minden emelkedettebbet visszaszorít az alantasabb..." A kifejezést Paolo Berdini emelte ki Ludovico (Juan Luis) Vives Vergilius értelmezéséből, The Religious Art of Jacopo Bassano. Painting as Visual Exegesis, Cambridge 1997, 20. Vives eredeti szövege így szól: „... exuperat omnem sensum superiorum cum inferioribus, ferocium cum mansuetis, astutorum cum simplieibus, exaequante omnia caritate, et reddente tuta omnia et secura". Bucolici Vergilii interpretatio. Venezia, 1537. 2. 43. Idézi Patterson, A., Pastoral and Ideology. Virgil to Valéry, University of California Press, Berkeley and Los Angeles, 1987, 91. 35 Aikema, B., Jacopo Bassano and His Public. Moralising Pictures in an Age of Reform, ca. 15351600, Princeton 1996. 36 Aikema, i.m. 96-97. 37 Aikema, i.m. 4. 38 Battista daCrema, Savonarola követő teológiai írásaiból idéz, erre alapozza gondolatmenetét. Aikema. i.m. 9, 7-15. j.