Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)

Társadalmi és művészeti identitás miniatúrákkal díszített velencei okiratokban

révei egyaránt. Remélem, hogy a velencei dózsei okiratokkal összefüggő Mariani miniatúrákra vonatkozó későbbi kutatásaim világosabbá teszik majd ezeknek a művészeknek a munkásságát. A címerpajzsok „trófeaként" való alkalmazása Duodo közszolgálati karrierjének hangsúlyozására egyedül ezekben a dogalékban fordul elő, és az, hogy a neki készült utolsó három, különböző művészek által készített kézirat mindegyikében megtalálható, arra utal, hogy Duodo legalább részben meghatározta azok ikonográfiáját. Francesco másfajta műpártolására is vannak bizonyítékok. Sansovino azt írta, hogy Francescónak és fivérének, Domenicónak gyönyörű stúdiója, volt, amely érmeket és kisméretű régiségeket tartalmazott,

40 ezen kívül állítólag Francesco bízta meg Scamozzit az első körtemplom felépítésével, a monselicei családi birtokon.

41 Alessandro Vittoria két, Francesco Duodót ábrázoló büsztje is fentmaradt, egy terrakotta és egy márvány.

42 A márvány változatot Francesco a valamivel 1587 után írt végrendeletében mint házában levőt említette, és kijelentette, hogy a Santa Maria del Giglióban levő oltárán akarja elhelyezni, azokkal a zászlókkal együtt, amelyeket Lepantónál a törököktől zsákmányolt. A büsztöt végül Velence helyett inkább a monselicei Palazzo Duodóban helyezték el, de a zászlók legalább a 17. század közepéig a templomban voltak felakasztva.

43 Az oltár egy eredeti faragott márványkerettel és egy a Tintoretto műhelyben valószínűleg 1581-1582-ben készült festménnyel fentmaradt.

44 A festmény Duodót paolai Szent Ferencként, Szent Justinával és a Feltámadott Krisztussal jeleníti meg, ismét világosan lepantói szerepére utalva. A más megbízottaknak készült dogalék hasonlóan, vagy még inkább ötletesek voltak a 16. században, de általában nem alkotnak olyan egységet, mint a Duodo program. A budapesti Szépművészeti Múzeum egy másik dogaléjának kezdő lapja három évvel Duodo Giuramentoya után, 1590-ben készült, és Tommaso Morosinit ábrázolja, amint a megszemélyesített Velence a Feltámadás zászlaját tartó Krisztusnak mutatja be tehát a Duodo miniatúrán megjelenített téma egy változata (52. kép).

45 A lapot Alessandro Merlinek attribuálták,

46 de az ő két fentmaradt, Szentpéterváron illetve Velencében őrzött szignált miniatúrájával való összevetés azt mutatja, hogy a budapesti lap egy másik művész munkája, akit, javasolom, a „Budapesti Mester"-nek nevez40 Francesco Sansovino, Giovanni Stringa kiegészítéseivel, Venetia, città nobilissima, et singolare, Venezia 1604, 258a. 41 Puppi L. és Puppi Olivato, L., Scamozziana - Progetti per la ,,via romána" di Monselice e alcune altre novità grafiche con qualche quesito, Antichità viva, 13:4 (1974) 54-80. 42 Mindkettő leírását és reprodukcióját 1. Martin, T., Alessandro Vittoria and the Portrait Bust in Renaissance Venice, Oxford 1998, 102-105, 4. és 5. sz., 101. és 102. t. 43 Stringa, i.m. (40. j.) 89b. 44 Pallucchini és Rossi, i.m. 1, (34. j.) 254, #A1

13. 45 Ltsz. 1906-264. Bár megbízatásának helye nem szerepel a lapon, ismeretes, hogy Brescia podestà')kmk nevezték ki 1590-ben. Podestaria e capitanato di Brescia, Relazioni dei rettori veneti in terraferma 11, Milano 1978, LII. 46 Fenyő, I. szerk., Disegni veneti del Museo di Budapest, Venezia, Fondazione Cini 1965,40-41,44. sz.