Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)

Társadalmi és művészeti identitás miniatúrákkal díszített velencei okiratokban

zatásuk lejártakor vissza kellett szolgáltatniuk azokat. Úgy tűnik tehát, hogy a kéziratokat, bár olykor személyre szabottan állították ki egy-egy tanácsos számára, többször is felhasználták.

12 A San Francisco-i kézirat miniatúráinak stílusa közel áll a Scuola di Santa Maria della Carità 1365-ös, Giustino del fu Gherardino da Forli által szignált antifonáriumának díszítési stílusához, de vitatott kérdés, hogy vajon Giustino az antifonárium scriptora és festője is volt-e egy személyben, vagy csak az egyik.

13 Az eskü kezdő „I" iniciáléja („luro...") egy zömök tanácsos egész alakos ábrázolása, aki egy mosolygó angyal által kibontott zászlóra írt idézetre mutat, a 92. zsoltár 13. verséből: „Justus ut pálma florebit et sicut cédrus ..." („Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libanoni cédrus").

14 Ennek a zsoltárversnek idézése, mint intés, buzdítás a helyes kormányzásra, korai példája annak a gyakorlatnak, amely majd a 16. századi dogalékban lesz általános. A tanácsos zömök testalkata és kövérkés arca a feltehetően Giustino által készített antifonárium kezdő miniatúráján is feltűnik, és az angyal bájos, meglehetősen szokványos arca is azokra az alakokra jellemző, amelyeket ennek a művésznek tulajdonítanak. A Promissionéjanak előszavát (f. 3 Ír) kísérő kezdő miniatúra a dózsét hivatali köntösben éscamauro sapkában jeleníti meg, amint Szent Márk oroszlánjától átveszi Szent Márk Contarini címerrel díszített zászlaját. A jelenet, amely azt hangsúlyozza, hogy a dózse hatalmát és a velencei jogrendszert Isten rendelte el, bizonyosan a Szent Márk templomban történt valóságos beiktatásra utal, amikor a dózsénak átadták Szent Márk oroszlánt ábrázoló nyolc vörös zászlójának egyikét, miközben a trionfi hosszú ezüsttrombitái zengtek.

15 A zászlót részletesebben ábrázolja Antonio Grimani Promissionéjának (1521) egyik miniatúrája, ahol maga Márk nyújtja azt át a dózsénak.

16 12 Ezt a tanácsos capitolaré')ának első fejezete fejti ki, amelynek címe: ,JDe habendis domi capitulari, et promissione Ser.mi D. Ducis, quae in fine magistratus curiae restituti debeant". „Etiam teneor habere inseriptis domi meae unum capitulare, et legere ipsum totum; vel facere legi mihi ipsum semel omni mense ad minus; et similiter promissionem Dni Ducis, et ipsam legere, vel mihi legi facere singulis duobus mensibus semel ad minus..." - A szöveget az 1561-es Capitolare consiliarum Ve. folio lv.-ről idézem, Folger Shakespeare Library, Washington D.C., ex Phillipps Ms. 9687. Ezt a példányt nem díszítették miniatúrákkal, mintapéldányul szolgálhatott, és eredetileg valószínűleg a kancelláriában őrizték. 13 Venezia, Biblioteca Marciana, Lat. II, 119 (=2426). Levi d'Ancona, M. Giustino del fu Gherardino da Forli e gli affreschi perduti del Guariento nel Palazzo Ducale di Venezia, Arte Veneta 21 (1967) 34—44, 43. és 45. k.; Gibbs, R., Giustino del fu Gherardino da Forli m Dictionary of Art 12, 1996, 76. 14 Az idézet a korabeli virágvasárnapi felvonulásokra utalhat, amikor a dózse és hivatali elöljárói - a tanácsosokat is beleértve - aranyfüsttel borított pálmaleveleket hordoztak a San Marco téren Krisztus jeruzsálemi bevonulására utalva, illetve a mártírokra való emlékezés és az ellenségek feletti győzelem általános szimbólumaként. Az egészalakos, capitolaréja kezdő szövegére mutató tanácsos iniciáléban való ábrázolásának egy korábbi példája szerepel a Tanácsos Capitolaréjának első oldalán (Correr III, 326, fol. 4r), amely mivel Andrea Dandolo dózse Promissionéjával (Correr III, 327, f. 3a) egybe kötve maradt fent, 1343 körűire datálható. 15 Böholm, L., The Doge of Venice. The Symbols of State Power in the Renaissance, Gothenberg 1990, 134. 16 London, British Library, Add. Ms. 18.000. Ezt a miniatúrát elsőként G. Mariani Canova attribuálta Benedetto Bordonnak. Reprodukcióját 1. Fortini Brown, P., Art and Life in Renaissance Venice, New York 1997, 77, 50. k.