Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
Társadalmi és művészeti identitás miniatúrákkal díszített velencei okiratokban
Ezek a kézirat-összeállítások jelentősek, mint a dózse által kiadott okiratok legkorábbi példái, de engem ezúttal elsősorban olyan kéziratok érdekelnek, amelyeket az újonnan kinevezett tisztségviselők számára ajándékként készítettek, hogy maguknál tartsák őket. Az első önálló, miniatúrákkal díszített, ránk maradt promissione Michèle Morosinié, aki mindössze egy hónapig volt dózse, 13 82-ben. Ez a Biblioteca Marcianaban őrzött kézirat tartalmazza a dózse profilból ábrázolt mellképét, a lap alsó szegélyén pedig a címerét; d'Ancona ezeket a miniatúrákat is Giustino del fu Gherardino da Forli-nak attribuálta. 17 Az emberi alakkal díszített iniciálé később a térdelő dózse ábrázolásává fejlődött: a Cristoforo Cortese által Francesco Foscari számára díszített, 1423-aspromissionéban patrónusszentek által bemutatva Szent Márktól átveszi a kéziratot, máshol a Madonnát és a gyermek Jézust imádja, mint a Cristoforo Morónak Leonardo Bellini által illuminait promissionéban (1462). 18 A dózsék hasonló ábrázolásai, amelyeken patrónusszentek által övezve a Szűz előtt térdelnek, a 14. században megtalálhatók a monumentális dózse-síremlékek lunettáiban, például Francesco Dandolo és Andrea Vendramin síremlékein, a 15. század végén pedig a kifejezetten a Dózsepalota számára festett ún. fogadalmi portrékon, amelyeknek elkészíttetése 1501től kezdve apromissionék szerint minden dózse kötelessége volt. 19 A legkorábbi miniatúrákkal díszített commissionék csak a kb. 1462 utáni időből maradtak fent, az 1470-es és 1480-as évektől kezdve viszont egyre nagyobb részük készült igényesebb díszítéssel, míg a 16. század vége felé elérték összetettségük és időnként minőségük csúcsát is. Bizonyos esetekben a commissioni miniatúrák igen szorosan követik az előírt mintákat. A budapesti Szépművészeti Múzeumban található az Ermolao Morosini bresciai podestànak adományozott commissione (1540) egy miniatúrával díszített lapja (45. kép), egy névtelen könyvfestő, az ún. To. Ve Mester alkotása, akinek művei kb. 1530-1570 közé keltezhetők. 20 E kézirat keretdíszében a reliefimitáló all 'antica ló- és páncélmotívumok szinte azonos formában jelennek meg, mint Pietro Pizzamano bassanói podestà és capitano Commissionéjának (1544) egy lapján, 17 Levi d'Ancona, i. m. (13. j.) 31. k. 18 Venezia, Biblioteca Giustinian Recanati. Alessandro Galli in Miniature a Brera 1100-1422, ed. Boskovits, M., Valgussa, G., Bollati, M., Milano 1997, 238-243; és London, British Library, Add. 15816. Giordana Mariani Canova in The Painted Page. Italian Renaissance Book Illumination 1450-1550, ed. Alexander, J. J. G., Munich 1994, 84-85, 27. sz. 19 Ezt a követelményt Leonardo Loredanpromissionéjához tették hozzá (1501). Goffen, R., Giovanni Bellini, New Haven 1989, 99-106. 20 A kinevezést kitörölték a lapról, de tudható, hogy Morosini 1540-ben podestà lett Bresciában. Podestaria e capitanato di Brescia, Relazioni dei rettori veneti in terraferma 11, Milano 1978, LII. Ermolao Morosini egy másik, kötéssel együtt fentmaradt 1543-as megbízatását közli Tammaro De Marinis in La legatura artistica in Italia nei secoli XV e XVI, 2, Firenze 1960, 1847. sz. G. M. Zuccolo Padrono nevezte el és tekintette át ennek a jelentős miniatúrafestőnek munkásságát in II Maestro 'To.Ve' e la sua bottega: miniature veneziane del XVI secolo, Arte Veneta 25 (1971), 53-71. Wormald és Giles megállapították, hogy a „To. Ve" elnevezés téves, mert a miniatúrafestőnek nevet adó 1535-ös dogale lap (Fitzwilliam Museum, Marley Cutting 1,43) alján olvasható kezdőbetűk valószínűleg a lap későbbi, Tiziano Vecelliónak való attribúcióját jelzik. Wormald F. and Giles, Ph. M., A descriptive catalogue of the additional illuminated manuscripts in the Fitzwilliam Museum acquired between 1895 and 1979, Cambridge, England 1982, 123-124.
