Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
Társadalmi és művészeti identitás miniatúrákkal díszített velencei okiratokban
Elméletileg, a nemesek nem törekedhettek a kormányzati tisztségek megszerzésére, és el sem utasíthatták azokat, hogyha megválasztották őket. A kormányzásban való részvétel kiváltság, de ugyanakkor kötelesség is volt. A valóságban azonban a nemesek gyakran versengtek azokért a tekintélyes beosztásokért, amelyek magasabbra vezethettek a politikai rangsorban, és elkerülték, sőt visszautasították azokat a feladatokat, amelyek nem voltak erre alkalmasak. 8 A padovai podestà tisztsége, amelyet Jacopo Foscarini betöltött, a legfontosabb volt a területi megbízatások között, és elvezethetett a prokurátori kinevezéshez. Igényes, nagy méretű miniatúrák tanúsítják, hogy bár a rang és a személyes jelentőség fitogtatását kimondottan helytelenítette az alkotmány, a nemesek mindinkább törekedtek arra, hogy önmagukat és családjuk nevét híressé tegyék ezekben a kéziratokban éppúgy, mint más művészeti alkotásokon. Míg a Dózsepalotában az állami megbízások a Köztársaság eszméinek közösségi kifejezésére szolgáltak, ezek a kéziratok a személyes társadalmi identitás közvetítésének sajátos fórumává váltak, megörökítve azt a versengő szándékot, hogy valaki megkülönböztesse önmagát elméletileg vele egyenlő társaitól. 9 A kéziratok készítése meglehetősen szabványosított volt. Rendszerint az állami kancelláriában állították ki őket, a Főkancellár és titkárai felügyelete alatt, akiknek jelvényei az eredeti pergamen borítókon és az utolsó szövegoldalakon szoktak feltűnni. Jellemzően, a dózse promissionéjába és a prokurátorok capitolarexba kerülő miniatúrák költségei a megfelelő hivatalok kincstárából kerültek ki, míg a commissioned díszítése esetleg magát a kinevezettet terhelte. Néhány dogale igen kifinomult ízlésű, és bőséges személyes ikonográfiái jelentést hordoz, ami arra utal, hogy a kinevezettek megállapodtak a könyvfestővel, és esetenként talán maguk fizettek azért, hogy az ábrázolások bonyolultabb üzeneteket közvetítsenek. A miniatúrával díszítettpromissionék legkorábbi példái az ilyen jellegű okmányok 14. századi összeállításainak részeként maradtak fent, és valószínűleg nem ajándéknak szánták őket. Egy jelentős korai tanácsosi giuramento, Andrea Contarini Promissionéjával egybekötve, nemrégen került elő a San Francisco State University Library-ben, és ábrázolásai megtekinthetők a Digital Scriptorum Test Database-en az Interneten. 10 A kézirat Andrea Contarini dózse uralkodásának idejére, velencei időszámítás szerint kb. 1367 (1368) januárja és 1382 közé keltezhető. 11 A dózséknak hat tanácsosa volt, akik Velence hat kerületét (sestieri) képviselték. A tanácsosokat a szenátus választotta, és legfeljebb 12 hónapig szolgáltak. Capitolaréjuk előírta, hogy maguknál kellett tartaniuk és el kellett olvasniuk a dózsepromissionéját és saját capitolaréjukaX, és megbí8 Finlay, R., Politics in Renaissance Venice, New Brunswick, NJ 1980; Queller, D. E., The Venetian Patriciate: Reality versus Myth, Urbana 1986. 9 Sindig-Larsen, S., Christ in the Council Hall, Rome 1974; Wolters, W., Der Bilderschmuck des Dogenpalastes, Wiesbaden 1983. 10 .1. Paul Leonard Library, San Francisco State University, San Francisco, De Bellis La. 12. Teljes leírását és miniatúráit 1. 2001. február 8, http://sunsite.berkeley.edu/scriptorium/. Nagyon köszönöm Consuelo Dutschkénak, hogy felhívta figyelmemet erre a fontos és hasznos referenciaforrásra. Andrea Contarini dózsét (1368-1382) igen egyszerű sírba temették el az ágostonrendi Santo Stefano kolostorban. Wolters, W., Scultura veneziana gotica 1300/1460, Venezia 1976, 205, 120. sz.; Pincus, D., The Tombs of the Doges of Venice, London 2000, 157-158, 35. sz. 11 Da Mosto, A., I Dogi di Venezia nella vita pubblica e privata, Milano 1966, 138-140.
