Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
Társadalmi és művészeti identitás miniatúrákkal díszített velencei okiratokban
és a hivatalos okmány együttese kissé különösnek tűnhet, de a dogale miniatúrák között vannak olyan példák, amelyek ugyanebben a viseletben láttatják a kinevezettet. 6 A dogale egy kifejezetten velencei könyvtípus, miniatúrái egyedülálló módon járulnak hozzá a könyvdíszítés művészetéhez. Ezeknek az okiratoknak három fajtája az egyéni teljesítményt hangsúlyozza, miközben összefoglalja az állam legmagasabb hivatali funkcióinak betöltésére megválasztott nemesek kötelességeit és hivatali ténykedésük szabályait. E három okirattípus a dózse promissionéja, a fontossági sorrendben őt követő tisztviselők, az egész életükre megválasztott prokurátorok capitolaréja / giuramentója, illetve a birodalmi területek számos felügyelője - így a konstantinápolyi bailo és a padovai podestà - számára megválasztásakor adományozott commissione. Efféle kéziratok ezrei készültek a 14. századtól kezdve a Köztársaság bukásáig. Vannak közöttük olyanok, amelyeket finom izlésü, magas színvonalú miniatúrákkal láttak el, vannak egyszerű keretekkel és címerekkel díszítettek, és teljesen díszitetlenek is. Ezek a könyvek fontosak a művészettörténet számára, nemcsak miniatúráik miatt, hanem azért is, mert - amennyiben a miniatúrák magukban a könyvekben maradtak fent - keltezett forrásai a festészet és az ikonográfia történetének és számos képmásnak, valamint tájékoztatással szolgálnak az egyes nemesekről és az általuk betöltött tisztségekről. 7 6 Cesarc Vecellio, Habiti antichi et modernt di tutto il mondó, Venezia 1598, ff. 85v-86r.; Vitali, A., La moda a Venezia attraverso i secoli. Lessico ragionato, Venezia 1992, 316, 434—435. Ugyanez a viselet látható a Tron család egy tagja Commissioné)áaak egy különálló lapján, San Marino, Huntington Library, EL9 Hl3, 6. Ennek leírását 1. Dutschke, C.W., Guide to Medieval and Renaissance Manuscripts in the Huntington Library 1, San Marino, CA 1989, 25. 7 D. S. Chambers megállapította, hogy a „dogale" kifejezés minden olyan okmány megjelölésére használatos, amelyet a kancelláriában bocsátottak ki, ezért meglehetősen általános. Ezzel egyetértek ugyan, de itt mégis megtartom, mint a promissionékat, capitolarékat és commissionékai egyaránt magába foglaló megnevezést: Chambers, D. S., Merit and Money: The Procurators of St. Mark and their Commissioni, 1443-1605, Journal of the Warburg and Courtauld Institutes 60 ( 1997) 23-88. Jelen tanulmány előkészítésül szolgál leendő könyvemhez, amelyet több mint 1500 okirat összegyűjtött adatai alapján a dózse által kibocsátott, miniatúrákkal díszített okmányokról írok. Az ilyen kéziratok iránti tudományos érdeklődést Cheney, E., Remarks on the Illuminated Official Manuscripts of the Venetian Republic, Miscellanies of the Philobiblon Society 11 (1867-1868) 3-95 és Bradley, J.W., Venetian Ducali, Bibliographica 2 (1896) 257-275 tanulmányai keltették fel. Giordana Mariani Canova elsőként mutatott rá e kéziratok jelentőségére a velencei könyvfestészet történetének megrajzolásában in La decorazione dei documenti ufficiali in Venezia dal 1460 al 1530, Atti del Istituto veneto, classe di scienze morali, lettere ed arti 126 (1968) 319-334. Giordana Mariani Canova sokkal járult hozzá a velencei könyvfestészet kutatásához, ezért csak legfrissebb e témában született tanulmányára utalok: La miniatura a Venezia dal Medioevo al Rinascimento in Storia di Venezia, vol. IV, Il rinascimento. Politica e cultura, Treccani 1995, 769-843. G. M. Zuccolo Padrono az okmányok miniatúráinak vizsgálatával folytatta ezeket a kutatásokat in SuH'ornamentazione marginale di documenti dogali del XVI secolo, Bollettino dei musei civici veneziani 1-2 (1972) 3-25. 0 egyes miniatúrafestőkre vonatkozóan is végzett kutatásokat, amelyekre cikkemben utalni fogok. L. Attilia Dorigato katalógustételeit a velencei Museo Correr egyes dogaléiwl in Bollettino civici musei veneziani d'arte e di storia 30 n.s. (1986) 144-147. Lilian Armstrong egy termékeny, késő 15. századi, dogalék miniatúrákat készítő, Pico della Mirandola Plinius kötetét díszítő mester munkásságára derített fényt in II maestro di Pico: un miniatore veneziano del tardo Quattrocento, Saggi e Memorie di Storia dell 'Arte 17 (1990) 9-39, 215-253. Susy Marcon számos életrajzi cikket írt adogalék művészeiről, amelyek hamarosan megjelennek in Dizionario biografico dei miniatori italiani, Bollati, M. ed. Milano.
