Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)

Társadalmi és művészeti identitás miniatúrákkal díszített velencei okiratokban

TÁRSADALMI ÉS MŰVÉSZETI IDENTITÁS MINIATÚRÁKKAL DÍSZÍTETT VELENCEI OKIRATOKBAN A budapesti Szépművészeti Múzeum egy Giovanni Battista Moroni által festett portréjának jobb fölső sarkában olvasható, zavarba ejtő utólagos felirat az ábrázoltat Jacopo Contarini podestàvdX, Padova velencei kormányzójával azonosítja, 1575-ös évszámmal (42. kép). Amint azt a kutatók megállapították, sosem létezett olyan Jacopo Contarini nevü személy, aki ezt a címet viselte volna, egy bizonyos Jacopo Foscarini azonban podestà volt Padovában 1575-ben.

1 Valójában tehát a portré Jacopo Foscarinit ábrázolja? Bár azt talán sohasem lesz lehetséges eldönteni, hogy Moroni Foscarinit vagy Contarinit jelenítette-e meg, a festmény jobb sarkában ferdén előrenyúló vörös könyv arra enged következtetni, hogy a férfi választott velencei tisztviselőként kívánta magát láttatni. Jelen tanulmány az ilyen könyvek jellegét, a bennük lévő miniatúrákat, és a velencei nemesség identitástudatában betöltött szerepét vizsgálja. A reneszánsz idején a könyv gyakran alkalmazott kelléke volt a művészeknek, segítségével azonosíthatók egyes vallásos témák és azok az üzenetek, amelyeket az ábrázoltak önmagukról kívántak közvetíteni. A fólió-méretü, egyszerű pergamenbe kötött könyvek, amelyek valószínűleg elszámolásokat vagy üzleti feljegyzéseket tartalmaznak, az illető személy kereskedő voltát bizonyítják - mint például a Múzeum egyik portréján, amelyet Lorenzo Lottónak attribuáltak.

2 A pompás, nagyméretű könyvek jellegzetesen az egyházatyák vagy Márk evangélista kísérői, az Ige közvetítésében való tekintélyüket és fontosságukat hangsúlyozzák. A reneszánsz magánportrék legkedveltebb könyv-kellékei a „petrarchini" avagy libri da mano voltak: kis, kézben tartható, nyolcadrét alakú könyvek, amelyek az ábrázolt lelki életére és irodalmi műveltségére utaltak. A magánáhítatra szolgáló hóráskönyvekhez hasonlóan ezek a könySzeretném megköszönni Czére Andrea és Gerszi Teréz meghívását, amely lehetővé tette, hogy 2000 júniusában erről a témáról előadást tartsak a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Karsay Orsolya, Domokos György és Farkas Gábor rendkívül értékes segítséget nyújtottak a budapesti kéziratok kutatásához. Lilian Armstrong, Nicolas Barker, David Chambers, Giordana Mariani Canova és Federica Toniolo tanácsaiból és támogatásából lényegesen többet tanultam, mint amit ez a tanulmány érzékeltetni tud. Hálás köszönet illeti még Piero Lucchit és Claudia Salminit. E témához szükséges kutatásaimat az American Council of Learned Societies, a Getty Grant Program, a Gladys Krieble Delmas Foundation, a Huntington Library, és a University of South Florida Research Council adományai támogatták. 1 Tátrai, V., in Treasures of Venice. Paintings from the Museum of Fine Arts Budapest, ed. Keyes, G., Barkóczi, I., Satkowski, J. Minneapolis 1995, 190-191; Garas, K., Italian Renaissance Portraits, 3., jav. kiadás, Budapest 1981, 34. sz. 2 Garas, i.m. 31. sz.