Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
Az Antik Gyűjtemény három császárkori szobráról
A toga típusa, hossza, plaszticitása és főképpen pedig a felület megmintázásának stílusa Claudius- és Nero-kori darabokhoz kapcsolható a legjobban. 18 Ezeket a müveket is a ruharedőzet ábrázolásának fentebb leírt változatos, mozgalmas formái jellemzik. 19 A budapesti dombormű háttérfigurájának portréjából megmaradt kisszámú elem megerősíti ezt a keltezést: a lapos és mégis élesvonalú, széles, hosszú haj tincsek, amelyeket egy-egy finom véset tagol, Nero uralkodásának korai időszakára keltezett portrék hasonló motívumaival vethetők össze a legjobban, 20 és megerősítik, hogy a dombormű 50-70 körül készülhetett. A darab nyilvánvalóan egy nagyobb reliefciklus, fríz töredéke. A háttérben álló, balra forduló férfi ábrázolása csakis az ún. történeti domborműveken fordul elő. A mű kvalitása szintén inkább hivatalos állami, mint (pl. egy síremléket készíttető) magánmegrendelőre utal. Kérdés, hogy az így feltételezhető fríz milyen eseményt, illetve milyen személyeket ábrázolhatott. Nem állapítható meg, hogy a reliefen szereplő alakok melyik társadalmi rétegbe tartoztak. Hiányzik ugyanis a lábbelijük (calcei 21 ), ami segíteni szokott a kérdés megválaszolásában. Az előtérben álló két alak frontális ábrázolása, testtartásuk tengelyes szimmetriája — ami megakasztaná, vagy éppenséggel lehetetlenné tenné (például egy ünnepi menet) mozgását - arra látszik utalni, hogy politikailag fontos, ismert személyekről van szó. A történeti domborműveken ugyanis az ábrázolt mozgás általában lelassul vagy elakad a fríz középponti alakjához vagy témájához érve. A budapesti darabon a háttérben látható férfi balra fordul; az előtér togás alakjai már megálltak - mindhármukról feltételezhető tehát, hogy a császár közvetlen környezetébe tartoztak (a szó konkrét és átvitt értelmében egyaránt). Az uralkodó (Claudius?) alakját tőlük kissé balra rekonstruálhatjuk. A dombormű egyelőre nem kapcsolható valamely ismert korabeli reliefciklushoz, illetve további töredékekhez sem. A kérdést a tárgycsoport monografikus feldolgozásának megjelenése után lesz érdemes újra fölvetni. 22 C. FOLYAMISTEN TÖREDÉKE Korábban a Nemzeti Múzeum törzsanyagában őrizték azt a kisméretű szobrot, amely 1943-ban, Silénos-büsztté átalakítva (37. kép) került a Szépművészeti Múzeumba. 23 18 Ld. elsősorban Goette, i.m. (ld. fent, 11. j.), Ba 245-246, 10,4-5. t. (a párizsi és a pármai Neroszobor); Ba 165, 9,2. t. (Palermo). 19 R. Amedick, Frühkaiserzeitliche Bildhauerstile, Rheinfelden 1987, 27-43, 11-13. k. Amedick további példái viszont inkább más stílusirányzatba sorolhatók, pl. az állítólag Korinthosban talált leletegyüttes (uo., 55; ehhez H.R. Goette, AM 103, 1988, 254-258). 20 U.W. Hiesinger, AJ A 79 ( 1975) 113-124; M. Bergmann - P. Zanker, Jdl 96 ( 1981 ) 321-332; Fittschen -Zanker, i.m. (Id. fent, 5 j., b. sz.), 17-18, 17. sz., 17. t (jobbra, alul). 21 H.R. Goette, Jdl 103 (1988) 449^*64. 22 FztamunkátT. Hölscher készíti. Ld. még G.M. Koeppel, BJb 183 (1983) 71-74; 98-107; 12-15. sz. A fríz feltételezhető méretei és stílusjegyei alapján nem kapcsolható ismert darabokhoz vagy töredékekhez. 23 Ltsz. 50.1321. A fényképeket G. Fittschen-Badura (37. kép, neg.: Szépművészeti Múzeum, A.27981 ) és a szerző (38^tl. kép, neg.: Szépművészeti Múzeum, A.30578-30581) készítette.
