Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
Az Antik Gyűjtemény három császárkori szobráról
Finomszemcséjű márványból készült jelenlegi állapotában (a modern kiegészítések: a fej fölső része és a buszt alja nélkül) 23,5 cm magas és 29 cm széles (38—41. kép). Az antik szoborból csak kevés maradt meg. Hiányzik a fej száj fölötti része, a két kéz (a jobb a váll egy darabjával, a bal a felkar csonkjától), valamint a test alsó része, kb. a köldök vonalától. A fej fölső részét, a jobb vállat és a bal kart fémcsapokkal erősítették a törzs lecsiszolt felületéhez. A torzó alján egyenetlen a törésfelület. A posztantik kiegészítések eltávolítása nyomán (közülük főleg a borostyánkoszorús fej változtatta meg a darab jellegét) felismerhető a szobor eredeti típusa, egy bal oldalára támaszkodó idős férfi, hosszú hajjal és mellig érő szakállal. Bal vállán köpeny lóg. A testtartásra főleg a szakáll és a köpeny esésének irányából következtethetünk. Az alak a bal oldalán, a könyökére támaszkodva feküdt (köpenyes bal vállát jóval följebb húzza). Kissé balra hajlított fejét feltartotta, egyenesen előre nézett. A rekonstruált testtartás, az öregkorra utaló telt, meggyengült izomzattal megmintázott felsőtest és a hosszú, mintegy szétfolyó haj és szakáll a régészeti emlékanyag egy jól körülhatárolt csoportját jellemzi: a folyamistenek ikonográfiáját. 24 A párhuzamos példák alapján a torzó a következőképpen egészíthető ki. Az istenalak fejét nád vagy más növény 25 koszorúzta. Bal keze az alapvonalon nyugodott, amelyet talán a folyópartot benépesítő flóra, fauna motívumai díszítettek. 26 Az egyenesen tartott jobb kéz (a rokon darabok tanúsága szerint) a köpenybe burkolt lábon nyugodott vagy, valószínűbben, fekvő evezőt, esetleg bőségszarut 27 fogott. A hátul csupán elnagyoltan kidolgozott köpeny a bal válltól a jobb csípő irányába húzódik beboríthatta tehát az isten derekát és lábát. Az eredeti szobor talán egy villa kertjében, például egy kút közelében állhatott. 28 Lelőhelyéről semmit nem tudni. Feltehető, hogy a darab a 2. század közepén - második felében készült. A szakáll és a hajfürtök mély homyolása, a mellbimbóknak a bronzszobrászatban szokásos plasztikus mintázása Antoninus-kori darabokkal mutatja a legszorosabb kapcsolatot. 29 HANS RUPPRECHT GOETTE Fordította Nagy Árpád Miklós 24 A fekve ábrázolt folyamistenekről: C. Weiss, Griechische Flußgottheiten in vorhellenistischer Zeit, Würzburgl984, 151-153: Klementa 1993. 25 A nagyszobrászati emlékanyagban különböző növényből font koszorúk fordulnak elő (ld. Klementa 1993, passim; nád: Klementa 1993, 55-57, B 3. sz., 12,24. és 13,26. t.). Ugyanezt látjuk a mozaikokon is, ld. H.R. Goette, DaMS (1991) 71-80, további irodalommal. 26 A Klementa 1993, 7-38. táblákon bemutatott szobrok jól mutatják a megoldási lehetőségek változatosságát. Mindez az ábrázolt folyam pontosabb meghatározását segíti. 27 Ld. a Capitoliumi Múzeum (Róma) ún. Tiberis-szobrát (Klementa 1993, 138, U 2. sz., 3,6. t.), amelynek bal vállán ugyancsak köpeny látható. További példaként a meridai Régészeti Múzeum (Klementa 1993, 74, C 3, 25,49. t.) és az ún. Marforio (Róma, Capitoliumi Múzeum; Klementa 1993, 135, U 1. sz., 30,60. t.). 28 Ld. pl. R. Neudecker, Die Skulpturenausstattung römischer Villen in Italien, Mainz 1988, 175, 28.9. sz. és 187, 37.16.SZ.; a kútszobrokról: B. Kapossy, Brunnenfiguren der hellenistischen und römischen Zeit, Zürich 1969, 23-25. 29 Stílusát és típusát tekintve is hasonló egy müncheni töredék, amelyet azonban posztantik átdolgozása során izmosabbra alakítottak (Klementa 1993, 171, V 30, 39,78. t.).
