Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
Imhotep bronzszobrának technikai elemzése, restaurálása és anyagvizsgálatának értékelése
Az elemanalitikai vizsgálatok alátámasztották a makroszkópos és a mintavételnél tapasztalt megfigyeléseinket. A két fő darab mechanikailag eltérő viselkedése az ötvözetek különbözőségének következménye. A 1-3. sz. mintákban a 10-13% ólomtartalom közepes, illetve határértékként magas ólomtartalomnak számít a Riederer-féle besorolás 16 alapján. Emellett a 16-23% óntartalom a kifejezetten nagy óntartalmú kategóriát jelenti.Ennek alapján az ülő alak anyaga ón-ólom bronznak minősíthető. A szék, illetve a talapzat anyagvizsgálatából látható, hogy ezek anyaga nem tartalmaz ólmot a kimutatási határérték fölötti mérhető mennyiségben. Ötvözetükben az ón mennyisége 13-27% között ingadozik, nagy óntartalmú ónbronznak minősíthetők. 17 Míg a talapzat anyaga legfeljebb minimálisan tartalmaz szennyezésként ólmot, addig a test anyagában az ólom mennyisége már tudatos adagolásnak tekinthető. A bronz összetételek területi és történeti (kronológiai) változását néhány publikáció részletesen feldolgozta az elmúlt évtizedekben. 18 A datált tárgyak elemzési adatait legnagyobb mennyiségben Lucas közölte. 19 A Tóth et.al. 20 dolgozatában közölt 4. sz. ábrán a datált bronzelemzéseket tünteti fel. Kiugró változás figyelhető meg a 20-25. dinasztia idejéből származtatott minták összetételében. 21 Míg a korábbi adatokból az látható, hogy a vizsgált ötvözetek alig, vagy egyáltalán nem tartalmaznak ólmot (még az 5% körüli érték is elfogadható szennyezéstől származónak), addig a későbbi korból származók ólomtartalmajelentősen megnő. A már idézett minta datálása eléggé megbízhatatlannak tűnik abból a szempontból, hogy határkőnek tekinthessük az ólom tartalmú ötvözetek tudatos készítéséhez. Hasonló problémát vet fel az az ugyancsak 25. dinasztiabeli minta, 22 amelyben a datálás már egyértelműbb intervallumot jelez ugyan, de az elemzési adataiból kitűnik, hogy 21.4%-nyi mennyiség meghatározatlan maradt. Ezért ez a minta kevésbé tűnik használhatónak ebben a fontos határkérdésben. Összevetve Riederer már idézett munkájának adatait (a bronz ötvözetek összetételében az ólom megjelenése ill. nagyobb mennyiségben történő tudatos felhasználása a Kr. előtti első évezred közepétől datálható), a Lucas 23 által közölt bánya-adatokkal (az első gazdag ólomtartalmú 16 Riederer, J., Archäologie und Chemie. Ausstellung des Rathgen-Forschungslabors, SMPK. Berlin, 1988, 108. 17 In: Lucas, A., i.m. (12. j.), 214, 217-8, 244, 251, 486-88. Összehasonlítva a különböző korokban használt bronzok összetételét, megállapítható hogy az ón - réz /ónbronz/ ötvözetek elszórtan már a 4. dinasztiából találhatóak. Egyedi esetekben kiugróan magas ón tartalom is megjelenik: Cu: Sn = 78%: 22%, de az általánosan elterjedt koncentrációk : Cu = 90 - 95% Sn= 5 - 10%> 18 Lásd Ogden, J., „Metals" In: Ancient Egyptian Materials and Technology, Nicholson, T. R - Shaw, I.,ed. Cambridge (2000), 155. ,9 Lucas, A., i.m. 485. Lásd még: Dunham , D., Boston Buli, XXIX. (1931) 109, N° 1., valamint Pelleg, J.-Baram, J. - Oren, E. D., Analysis of Bronze Arrowheads of the Saite Period from the Nile Delta Region, Metallography 16 (1983), 91-98. 20 Tóth , M., et al. i.m. 21 Ld. még: kiugró ólomtartalmú ötvözetet is jelez a táblázaton kívül a III. átmeneti korra (21-24. dinasztia) az alábbi cikk, de ezek a példák ólom-bronz ötvözetek változó ólomtartalommal ( 5 - 15 - 19 és 25%o): Taylor, J., Craddock, P. and Shearman, F., Egyptian hollow-cast bronze statues of the early first millennium BC, Apollo Magazine 12 (1998), 9-14. 22 Berthelot, M., Monuments Plot, VII (1900), 125 ;Ann. Chim. Et Phys.XXlll (1901), 11; Lucas, A., i.m. 486. 23 Lucas, A., i. m. (12. j.), 243.
