Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
Imhotep bronzszobrának technikai elemzése, restaurálása és anyagvizsgálatának értékelése
ércbánya a szaiszi korban kezdett működni Egyiptom területén), joggal tételezhetjük fel, hogy az ólom adagolása az ötvözetekhez a szaiszi kortól vált általánossá. Az ellentmondás az előbb részletezett adatok alapján már csak kisebb mértékű. Az újabb, pontosabb analitikai adatok szaporodásával várhatóan a határok is pontosabban lesznek meghatározhatók. Sajnálatosan Riederer már idézett müvében, melyben több száz, korszerű mérési technikára alapozott adatot közöl, nem adja meg a vizsgált objektumok korát. így csak valószínűsíteni tudjuk, hogy a Gaboda által analógiaként említett berlini Imhotep szobrocska elemzési adatai, 24 abba a vegyes ón-ólom bronz tartományba esnek, amelybe az általunk vizsgált szobor is. Gaboda ezt a tárgyat késői kori analógiaként idézi. Itt is az ólomtartalom tudatosan alakított mértéke figyelhető meg. A szakirodalom szerint a szék és a talapzat készítésénél használt ón-bronz ötvözet a 26. dinasztia idején már nem tekinthető elterjedt anyagnak, ennek az ötvözetnek a használata ekkor már visszavonulóban van, de ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem fordulhat elő néhány műhelyben a további alkalmazása. Azt azonban joggal feltételezhetjük, hogy a könnyebben megmunkálható, kevésbé rideg és törékeny ólomtartalmú ötvözetek elterjedésekor, tehát nem a kezdeti szakaszban, kevés olyan műhely létezhetett, ahol a kétféle alapanyaggal egyidejűleg dolgoztak, netán egy tárgy különböző részeihez eltérő alapanyagot használtak volna fel. Az a tény, hogy a szék és a talapzat tipikusnak tekinthető ónbronz jellegű, a fentiekben ismertetett elemzési adatok alapján megerősíti azt a feltételezést, hogy nem egyidejűleg készült a test és a zsámoly anyagával. A szék és talapzat anyagához viszonyítva a test és zsámoly anyagát, a „korszerűbb" összetétel alapján fiatalabbnak kell tekintenünk. 25 Gaboda Péter szakítva a datálás tekintetében korábban kialakított konszenzussal (Ptolemaiosz-kor), szobrunk keletkezésére, több új szempont és módszer segédletével, javasolt és alátámasztott egy még korábbra való keltezést (a szaiszi kor eleje). 26 Összehasonlítva más pontosan datált, hasonló minőségben elkészített kisplasztikákkal, 27 az anyagvizsgálati eredmények, a készítés technikája, a restaurálás után előtűnő megmunkálási és díszítő részletek, és a nemesfém berakások alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az Imhotep alakját ábrázoló szobor a 26. dinasztia idején készülhetett. A megmunkálás technikája és az anyagvizsgálat alapján a szék és talapzat készítésének ideje azonban még korábbra, a 26. dinasztia előtti időre tehető. VOZIL IRÉN 24 Riederer, J., Metallanalysen ägyptischer Bronzestatuetten aus deutschen Museen, Berliner Beiträge zur Archäometrie 10(1988), 5-20, N° 173. Elemzés: Cu: 70,63%, Sn: 12,23%, Pb: 15,06%. 25 A datálást feltehetően jobban alátámasztaná a térség ércbányái geológiai korának ismerete, illetve a bányahely azonosítására szolgáló ólomizotóp mérés. Ez azonban újabb összefüggő nagyobb mennyiségű anyagminta-vételt jelentene, amely nem oldható meg a tárgy sérülése nélkül. 26 Ld.: Lm., 24 és 172. 27 PL: Magángyűjteményben lévő Ptah bronzszobor (26. dinasztia). A szobor készítéstechnikájával, ötvösművészeti díszítőelemeivel, berakásaival (arany, elektron ) jellemző példája a szaiszi bronzszobrászatnak: Schoske, S., - Wildung, D., Gott und Götter im Alten Ägypten, Mainz am Rhein 1 993 2 , 128 (N° 88).
