Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
Imhotep bronzszobrának technikai elemzése, restaurálása és anyagvizsgálatának értékelése
utalnak az éles szerszámnyomok (14. kép). A kész széket a még lágy talapzatba nyomták. Ezáltal az üreges talapzat alsó felén a széklábak benyomódásából eredő dudorok látszanak (15. kép). A külső felületen a székláb és a talapzat találkozása felületesen eldolgozott.A széklábakat összekötő íves merevítő fölötti vertikális kitámasztó stilizált lótuszvirágot mintáz. 11 A bronz kisplasztikák zsámolyai és székei gyakran készültek stilizált virág alakú kitámasztókkal. Ennek az öntési technikának az eredménye, illetve hátránya hogy az elkészült bronztárgy felülete és találkozási élei egyenetlenek, rücskösek, a ráégett homoktól fekete színeződést kapnak. 12 Az öntésből eredő hibák eltávolítására teljes cizellálásra, finomításra van szükség. A mi gyűjteményünk darabján ezeket a műveleteket csak felületesen és elnagyoltan végezték el. Ennek bizonyítékai a jól látható reszelőnyomok úgy a széken, mint a talapzaton (16. kép). A talapzaton lévő szögletes nyílást, amely az ülő figura rögzítésére szolgáló csapot fogadja be, eredetileg szintén az öntéskor alakították ki, véleményem szerint azonban nem ehhez az ülő figurához. Ugyanis a nyílás vizsgálatakor a következőket tapasztaljuk: alulról, valamint felülről a lyuk szegélyét megjelölendően egy hosszanti és egy keresztirányú mély bekarcolás - jelölő vésés (15-16. kép) - látható, melynek mentén utólag a nyílást véséssel megnagyobbították. Emellett szól az is, hogy a csaplyuk oldalai függőlegesek és nem követik a csap dőlésszögét. Éppen emiatt a szögeltérés miatt kellett a csap átmérőjénél jóval nagyobb nyílást kialakítaniuk. Ez is bizonyítja, hogy a szék eredetileg egy másik szoborhoz tartozott, amely valószínűleg ugyanolyan öntési technikával készült, mint a szék. Arra vonatkozóan, hogy a viaszveszejtéses technikával készült test és a nyitott öntéssel homokágy öntőformában készült szék és talapzat mikor kapcsolódott össze, nincsenek adataink. Egy tény: a XIX. század közepén, a szobor első, dokumentált feltűnésekor már ezzel a székkel volt párosítva Imhotep ülő alakja (17. kép). 13 II. RESTAURÁLÁS Restaurálás előtt (6. kép) az egész műtárgyat aktív korrózió borította. A felület vörösen elszíneződött, amelyre szigetszerű zöld foltok települtek. Ez a korróziós kéreg nem nemes patina volt. Mielőtt eltávolítására bármilyen kezelést alkalmaztam volna, meg kellett állapítanom, milyen mértékben korrodált a felület. A korrózió és a rárakódott kemény szennyező rétegek miatt a bevésett feliratok jó része olvashatatlan volt,illetve a megmunkálás finom részletei elmosódott nyomokban voltak csak észlelhetők, inkább csak sejteni lehetett azokat. A kezelés módjának megválasztásánál már a tisztítás előtt is látható arany berakások megóvására a galléron, valamint a szemtesten lévő, sárgás-fehér színéről ítélve arany-ezüst (elektron) ötvözetű berakás megőrzésére a látható berakásokat védő lakkréteggel vontam be a sérülések elkerülése céljából. 11 Hasonló példa: Daressy, Lm., N° 38064, pl.V. 12 Ld. Lucas, A., Ancient Egyptian Materials and Industries, London 1962, 220. 13 Imhotep szobráról készült festmény szerepelt a gyűjteményt bemutató Liber Antiquitatis (Eperjes, 1842) c. album 11. lapján, a Bûcher, J. és Böhm, W. bécsi festők által készített akvarellck között.
