Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
Imhotep bronzszobrának technikai elemzése, restaurálása és anyagvizsgálatának értékelése
runkon a mell alatt jobbról balra tekeredő lepel, végső átlapolását középen rögzítő csomó plasztikus kidolgozású. Finoman bemélyitett a mellette lefutó rojtos szegélydísz, amelyet a jobboldalon kettős letüzés határol (10. kép ). A ruházat kialakításával kapcsolatban Gaboda két analógiát is említ. 10 Az általa idézett két Imhotep bronzszobron, amelyek közül a berlini darabot (11. kép) a késői korra, a Louvre-belit (12. kép) pedig kérdőjelesen a szaiszi korra datálják, a ruházat szintén a mell alatt jobbról balra tekeredik, és a szegélydísz kialakítása is szinte azonosnak tekinthető a mi szobrunkéval. Mint a fentiekből is kitűnik, az ülő alak minden nézete szépen kidolgozott részletekkel bír, ennek alapján feltűnő az a tény, hogy a hátát a felmagasított támla takarja. Ez szokatlan az ismert Imhotep ábrázolások között. A négyszögletes zsámoly négy oldalán mélyen bevésett hieroglif szöveg található. Kevésbé mélyítetten, kisebb méretű hieroglif jelekből készített négy soros szöveg látható az Imhotep kezében tartott, térdére fektetett, nyitott papírusztekercsen. A szék talapzatán nem volt felirat. A Szépművészeti Múzeum Imhotep bronzszobrán a bronzöntés két alapvető módját figyelhetjük meg: 1. a nyitott öntés, amely homokágy öntőforma alkalmazásával készült, és 2. a viaszveszejtéses módszer. Imhotep alakja és a lábzsámoly a belőle kinyúló csappal együtt egy öntéssel készült, viaszveszejtéses technikával. A figura maga, súlyából ítélve tömör bronz, a lábtartó zsámoly belül üreges és alulról nyitott. A szobor fenékrészén a reszelési és csiszolási nyomok arra engednek következtetni, hogy készítésekor itt lehetett az egyik bronzöntő nyílás, melynek nyomait az öntőforma levétele után nem tüntették el teljesen. Ülő szoborról lévén szó, egyértelmű, hogy itt, illetőleg a talp alatt van az öntőnyílás és a túlfolyó ellenőrző helye, hiszen ezáltal a végleges összeállításkor ezek teljesen elrejthetővé váltak. (13. kép). Utólagos finomításra alig lehetett szükség, mivel a viaszmodellt a legapróbb részletekig tökéletesen megmintázták. A viaszmodellen a nemesfém berakások helyét is kimélyítették, éppúgy, mint a hieroglif írásjegyeket, a ruházat díszítő rojtjait pedig bekarcolták. Mivel a direkt viaszveszejtéses eljárás következtében, minden darab egyedi, így ezek a tárgyak híven tükrözik a kézműves mesterségbeli tudását. A nemesfémek berakását a már bemélyített helyekre tausírozással, azaz bekalapálással végezték. Nemesfém került a szemtestre a pupilla kihagyásával. Vékony aranyszálból készült a három soros uzeh - gallér, amelynek utolsó sora virágszirmokat idéz. A szandál pántja és a talp szegélye, valamint a kéz és a láb körmei nagyfinomságú ezüst berakásúak. Az eddig ismeretes Imhotep példányok között kiemelkedő helyet foglal el ez a feliratos műtárgy művészi megmunkálásán túl díszes kivitele - többféle nemesfém alkalmazása miatt is. A szék és a talapzat ún. nyitott öntéssel, homokágy öntőformában, több elemből készült, és utólag illesztették össze. A szék oldallapjainak összeállítása után a hátlap és az ülőlap összedolgozása az ülőfelület megnyújtásával, kovácsolással történhetett. Erre Gaboda, Lm., 172.
