Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)

Új szerzemény: a Retascóni Mester Szent András oltárának középső része

öt predellaképen Assisi Szent Ferenc életét festették meg. A Retascóni mester egykori Szent András oltárképe, melynek fő tábláját a budapesti festmény alkotta, valószínűleg ugyancsak ilyen ikonográfiát követett. Az oltár koronázó részén, a megfeszített Krisztus mellett, baloldalon a fájdalmas Szűzanya és két szent asszony látható, míg jobboldalon a legifjabb tanítvány, Szent János könyörög. Ebben a képmezőben a sirató alakok mérete erőteljesen meghaladja a kereszten függő Megváltóét, akinek alakja, a festői eszközök mesteri alkalmazása révén, drámaian felmagasodik. Krisztus sebeiből vér folyik alá, glóriájának aranyába is vörös sugárnyaláb világít, ezzel éles kontrasztot képez a Golgota hegyének kékesszürke, sivár sziklás tája. Az arany háttérben, Krisztus szenvedéseinek helyszíneit idéző részletek vehetők ki, balra egy hegycsúcson magányos fa, jobbra tornyos várfalak, melyek az Olajfák hegyét illetve Jeruzsálemet jelképezhetik. A glóriákban tölgyfalevél motívumok rajzolódnak ki, e növényrészletek a Retascóni mesterre és arra a műhelyre jellemzőek, amellyel dolgozott. A lilásrózsaszínü trónust fiatornyok és faragott tojássor motívuma díszíti, ez már a kora reneszánsz világát sugallja, akárcsak az arany palástot átfonó dekoratív növénymotívumok geometrikus rajza is. A műgond, mellyel a festő Szent András palástján a drágaköveket, szegélydíszeket megfestette, az internacionális gótika stílusához kapcsolják a Retascóni mestert,

5 aki azonban egyéni karakterrel is rendelkezett. Arcait különös kifejezőerő hatja át, ezt fokozza a szemek körüli árnyalt modellálás. A haj és a szakáll festésénél a fürtökbe rendezett szálakat ritmikusan ismétlődő, határozott vonalakkal festette meg, e részletek rajzolata különösképpen jellemző a mesterre, akárcsak a hosszú ujjú kezek szinte anyagtalan ábrázolása. Az egykori oltár középső tábláján, Szent András mellett, a donátor arányai eltörpülnek. Az ő öltözete alapján a tábla készítésének ideje 1430 tájára tehető. A tiszta, tüzes színek fokozzák a mü expresszivitását. A stilizálással összefogott, monumentális formák hatása igen erőteljes, a patetikus megjelenítést a felesleges mozdulatok kerülése is elősegíti. E jellegzetességek olyan mesterre utalnak, aki, bár Aragóniában működött, ismerhette az érzelemmel áthatott valenciai festészetet, és a német származású, Valenciában dolgozó Marzal de Sas festészetét is.

6 Retascónban, a Szűzanya oltáron, Gudiol

7 és Post

8 szerint, a Retascóni mester együtt dolgozott az ún. Langai mesterrel. Az utóbbi mesternek tulajdonított oltárok is több részletazonosságot mutatnak a Retascóni mester alkotásaival, ezért legalábbis e két művész mühelyközösségre kell gondolnunk. A budapesti Szent András oltártábla stílusában közelebb áll a Retascóni Szűzanya oltár bal oldali szárnyképeit alkotó Langai mester táblaképeihez (például a Jézus bemutatása táblához), míg a bilbaói, a Retascóni mesternek tulajdonított Salvador Mundi egy, a budapesti kép mesterénél is kifinomultabb, és fokozottabban expresszív mester alkotása. A budapesti új szerzemény felveti a retascóni műhely alapo5 Post, i.m. 5, 280-292, 9(2). 768-772. Gudiol Ricart, i.m. (1955), 164. 6 A Retascóni mesterről Salvator Mundi oltárkepe kapcsán ld. Galilea Antón, A., La pintura gótica espanola en el Museo de Bellas Artes de Bilbao.Catálogo, Bilbao 1995, 116-125. 7 Gudiol Ricart, i.m. (1971), Cat. 105.SZ. 8 Post, i.m. JO, 320.