Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)

Francesco Catanio Budapesten

Bononi, Ludovico Carracci, Caletti alkotásaiból ellesett elemek mellett Reni hatása is kielemezhető, így a budapesti festmény feltehetően a Reni műhelyében töltött évek után, 1627-1630 között készült. Gyűjteményünkben van azonban még egy festmény, amely kapcsolatban van Catanióval, s ezért szükséges, hagy néhány szót ejtsünk róla is. Az Esterházy gyűjteményből került a Régi Képtár anyagába az a különös, tréfás felirattal ellátott kép, amely a Caravaggio helynév félreértése folytán Mündler 1869-es közlése óta Michelangelo da Caravaggio önarcképeként szerzett nagy hírnevet (63. kép).

30 A legendát elsőként Hermann Voss rombolta szét 1923-ban megjelent, Caravaggio korai képeivel foglalkozó cikkében, amelyben megállapította, hogy ez a festmény „...ist in Wahrheit ein völlig apokryphes Bild mit ebenso apokrypher Inschrift".

31 A Caravaggio mesternévtől való megfosztás után rövidesen az ábrázolt kilétére is fény derült Roberto Longhi jóvoltából, aki megállapította, hogy az nem más, mint „l

'effigie del pittore seicentesco ferrarese Costanzo Cattani",

32 amint ez nyilvánvalóvá vált a Baruffaldi életrajzának mellékleteként közölt metszet alapján. Sajátos módon Pigler ezt a nyilvánvalóan helyes állítást azzal az érveléssel utasította vissza, hogy bár a gyenge minőségű metszet és a festmény ugyanazt a modellt ábrázolja, mégis valószínűtlen, hogy a kép Catanio képmása lenne, mivel, a kép felirata szerint, festője magát Caravaggio szülöttének mondja, míg Catanio Ferrarában született, és ott is működött.

33 Nos, minden esetre a modell kiléte mégis hitelt érdemlően bizonyítható. Ismeretes, hogy Baruffaldi, életrajzainak illusztrációjául minden mesterről metszetportrét készíttetett, legtöbbjüket Giuseppe Maria Morettivel. Ezeket a metszeteket Cittadella is felhasználta, valójában az ő munkájában jelentek meg először (64. kép),

34 s ezek felhasználásával készültek a posthumus Baruffaldi kiadást illusztráló körvonalrajzú litográfiák (65. kép).

35 Baruffaldi Catanio életrajzában beszél a festő külsejéről is: „La sua corporatura fu piuttosto pingue e robusta, di fronte calva e spaziosa, d'aspetto tra i 1 maestoso e il fiero, come dal suo ritrattq/aí/o di sua propria mano alio specchio il quale presso di me si conserva" (kiemelés tőlem).

36 Tehát Baruffaldi birtokában volt egy Catanio önarcképének tartott festmény, és az általa készíttetett metszet nyilván ennek felhasználásával készült, vagy legalábbis ennek felelt meg, tehát mind a rézmetszet, mind a litográfia, mind a velük azonos 30 „Maler von Caravaggio", ltsz.: 611; Pigler, A., Katalog der Galerie Alter Meisten Budapest 1967, 120 (a korábbi irodalommal); Museum of Fine Arts, Budapest. Old Masters s Gallery. A Summary Catalogue of Italian, French, Spanish and Greek Paintings (szerk. Tátrai, V.), London - Budapest 1991, 20. 31 Voss, H., Caravaggios Frühzeit. Beiträge zur Kritik seiner Werke und seiner Entwicklung, Jahrbuch der preußischen Kunstsammlungen 44 (1923) 76. 32 Longhi, R., Precisioni nclle gallerie italiane, Vita Artistiea 2 (1927) 31; Longhi, R., II Caravaggio e la sua cerchia a Milano, Paragone 13 (1951) 16. 33 Pigler, i.m. 120. 34 Cittadella, C, Catalogo Istorico de Pittori e Scultori Ferraresi e delle opere loro 3, Ferrara 1782, 210-211; Lettera di Giampietro Cavazzoni Zanotti da premettersi alle Vite inédite de' Pittori e Scultori Ferraresi di Girolamo Baruffaldi Seniore, in Baruffaldi, G., Vite de Pittori

le Scultori Ferraresi 1, Ferrara 1844, 24. Ld.még: Mezzetti, A. - Maltaliano, E., Indice ragionato delle « Vite de Pittori e Scultori Ferraresi» di Gerolamo Baruffaldi, Ferrara 1980, 7; Cesare Cittadella ed il Patrimonio Artistico Ferrarese. Indice a cura di A. Ch. Venturini, Bologna 1985, 16-17. 35 Baruffaldi, i.m. (34.J.) VII. 36 Baruffaldi, i.m.(7.j.) 229.