Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)

Francesco Catanio Budapesten

vészének képe bontakozik ki, a Caravaggióhoz hasonló egyéniség provinciális, ferrarai változata. És bár idejét megosztotta a vadászat és a „studio della spada" között, festői műve mennyiségileg sem lehetett jelentéktelen, ha Baruffaldi még közel 80 művét láthatta. Róluk, illetve egy részükről sommásan, mint „varié storie sacre" vagy „trenta altri fatti" beszél, de a müvek mintegy felénél megjelöli ábrázolásuk tárgyát is. A Baruffaldi leírásában említett művek közül jelenleg alig tíz festmény, többnyire oltárkép ismert, amelyeknek nagyobb része, forrás-utalások segítségével, több-kevesebb bizonyossággal datálható is. Mivel kevés képről van szó, érdemes ezeket röviden áttekinteni a budapesti festmény stiláris értékelése és kronológiai meghatározása érdekében. Már Baruffaldi Catanio legjobb műveinek nevezte a ferrarai San Giorgio templomban lévő két képét, a Krisztus ostorozását (60. kép) és a Töviskoronázást, amelyek egy 17. századi említés szerint már 1636-ban a helyükön voltak.

9 Első közlőjük, Emiliani, a Passió e kiforrott művészi eszközökkel megformált, drámai jeleneteit Bononi késői műveinek hangvételével állítja párhuzamba, ugyanakkor a fény-árnyék hatások, a mesterséges megvilágítás módja és a hatalmas, színpadszerű térben elhelyezett, viszonylag kis méretű alakok tér-alak arányában felismerhető kapcsolatok alapján Caravaggio közvetlen hatását tételezi fel. Ezt egy fiatalkori, a Baruffaldi szövegében jelzett 1654-es utazás előtt, Dél-Itáliában, egészen Máltáig megtett utazás és a Keresztelő János lefejezésének ismerete magyarázhatná.

10 A Caravaggio hatás lehetőségét Riccomini sem zárja ki, de ő nagyobb jelentőséget tulajdonít a Bononi és a Ludovico Carracci hagyományok szerepének. A San Giorgio-beli képek vallási tanítás céljaihoz szabott, csupasz egyszerűségű, színpadszerű tere Bononi Santa Maria in Vadóban lévő műveinek hátterét veszi mintául, azok ünnepélyes, velencei pompája nélkül.

11 Abban azonban Catanio művészeténeknek minden elemzője egyetért, hogy Scarsellino és Guido Reni stílusának alig van nyoma képein; Reni hatását csak a festő teátrális előadásmódjában fedezi fel Frabetti.

12 Későbbi műveiben a caravaggiói inspiráció fokozatosan elhalványul, Guercino, illetve műhelye hatásának párhuzamos erősödésével, s ezzel egy időben a művészi erő apadása, a stiláris eszközök ellaposodása figyelhető meg. Az átmenetet képviseli az 1640 tájára datált Máté mártíromsága (Ferrara, Santo Spirito)

13 és a Szent Gergely az angyallal (Ferrara, Santa Maria dei Teatini).

14 A Máté jelenet erőteljes realizmussal festett pribékjei még a San Giorgio templom képeinek stílusát idézik, a guercinói barokk elemek keretében. Frabetti szerint a centói mesternek a ferrarai dóm számára készített alkotásai mélyen hatottak Catanio ezen műveire.

15 Az időrendben utolsó alkotások, a Ferrarát sújtó 1624-es földrengés emlékére készült Pala del Terremoto (1652)

16 és a Szent Antalt a gyermek Jézussal (1658)

17 ábrázoló oltárképe 9 Riccomini, i.m. 48. 10 Emiliani, i.m. 278. 11 Riccomini, i.m. 17. 12 Frabetti, A., Catanio, Francesco Costanzo, in La pittura in Italia 2, Milano 1989, 681-682. 13 Riccomini, i.m. 49, 121.sz. 14 Riccomini, i.m. 48^19, 120.sz. 15 Frabetti, i.m. 682. 16 Riccomini, i.m. 49, 123.sz. 17 Riccomini, i.m. 49-50, 124.sz., 49.k.