Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)
Francesco Catanio Budapesten
előadásmódjában a művészi erő hanyatlása tovább követhető. Utolsó éveiben festette meg a karmelita szenteket ábrázoló, 30 darabból álló képmás-sorozatot, amelyből két kép maradt fenn. 18 A kék-vörös-sárga színeinek ragyogásával első pillantásra bolognai asszociációkat keltő Dávid diadalmenete a formákat súroló és plasztikájukat kiemelő fény-árnyék hatásaival, a háttér lezárásául szolgáló kulisszaszerü, magas fal alkalmazásával és mély barna föld-színeivel, a jobboldali, sisakos harcos részletével a San Giorgio-beli képekhez áll legközelebb. A harcos motívuma, kevés módosítással, típusában és viseletében, az Ostorozás jelenetén kívül a Máté mártíromságát ábrázoló oltárképen is jelen van, s Catanio minden esetben elmerül a ruházat és a fegyverzet részleteinek gondos ábrázolásában, amit már Baruffaldi is a művész jellemző sajátságaként emelt ki, mint a fegyverforgatás iránti vonzalma megnyilvánulását. 19 A festőnek a térbeliség megoldása láthatóan nehézségeket okozott; a tér illúziója hiányos és ezt a főalakok elhelyezése sem oldja meg, mert a „gigantismo ludovichiano" emlékét idéző Dávid, s a mögötte álló Saul, a harcossal túlságosan összeszorítva, szinte egymáshoz tapadnak. A szereplők elhelyezésének módjában még csak csírájában jelenik meg a tudatos színpadi elrendezés elve, amely a San Giorgio-beli jelenetekben valósul majd meg teljes mértékben. A budapesti festményen az előtér főalakja, illetve alakjai mögött, a várfalon megjelenő apró harcos-figura (amely Bononi Kánai menyegzőjének háttér alakjára utal 20 ) és a Saul mögötti sisakos katonák képviselik a kórust, a „prológus" viszont ezúttal elmaradt. Ez a kiforratlan „szcenírozás" és a térbeliség hiányosságai pályakezdő mesterre utalnak, és a kép korai készítését valószínűsítik. A sisakos katonák csoportjára azonban érdemes visszatérnünk. Ez a részlet - bármennyire jelentéktelen háttér-elemről van is szó - világosan elárulja egy Reni kompozíció ismeretét és az emlékkép visszatérését Cataníónál. Ez a mű a Dávid és Abigél találkozását ábrázoló kompozíció, amelynek, a másolatokon kívül, két nagyon hasonló példánya ismert. 21 Reni festményének analóg részlete a háttérben balra a sisakos katonák csoportja (61. kép), amelynek szereplői ott is túlságosan egymáshoz lapulnak, a térbeliség illúziója helyett eléggé síkszerűen. A Dávid diadalmenetét ábrázoló festmény jobboldalán a háttérben ábrázolt harcosok együttese hasonló funkcióban, és az első figura nagyon hasonló formában is idézi vissza a Reni kompozíciónak ezt a részletét. Nehéz eldönteni, hogy Catanio a festmény melyik változatát láthatta, bizonyos azonban, hogy nem a budapestit, mivel az 1615-ben már Nürnbergben volt, Catanio pedig 1625-1627 között dolgozott Reni műhelyében, ha hihetünk Baruffaldinak. Ebből a részlet-átvételből túlságosan messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, de tény, hogy a rokon vonások ezzel nem merülnek ki; a Reni kép apródjához hasonló karakterű (bár idősebb) Catanio Dávidja is. A képteret betöltő monumentális alakok alkalmazása, a tér és az alakok aránya amely későbbi műveiben jelentős mértékben módosul Cataniónál - ugyancsak emlékeztet Reni kompozícióira, akkor is, ha ez esetleg Ludovico Carraccira visszavezethe1H Frabetti, i.m. 682. Sajnos, ezeknek a müveknek a közlése - ha van ilyen - nem jutott el Budapestre. 19 Baruffaldi, i.m. (7.j.) 221. 20 Emiliani, A., Carlo Bononi, Ferrara 1962, 22. és 43.k. 21 Loir, N.S., Guido Reni: David und Abigail, in Italienische Kunst aus der Sammlung des Fürstenhauses Esterházy, Frankfurt am Main 2000, 232, 63.sz.
