Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)

Francesco Catanio Budapesten

életnagyságon felüli Dávid figurát ábrázoló kép eredetileg tehát még nagyobb volt hogy mennyivel, azt nehéz megítélni. Dávid diadalmenetének ábrázolása szokatlan szereplőkkel történik: Dávid mellett, az ujjongó, zenélő nők kara helyett, Saul királyt helyezte el a festő. Az elvi lehetősége természetesen annak is megvan, hogy eredetileg nőalakok voltak a festmény levágott baloldalán, ennek azonban nincs nyoma. A legvalószínűbb, hogy a képet az eredeti formátumot megtartva csonkították meg, s a jobboldalon kissé nagyobb darabot vágtak le. Az esztétikai helyreállítással eredményesen befejezett restaurálás

3 után a festmény kvalitásaival kapcsolatosan inkább az érdekes, mint a kiváló jelző használata látszik jogosnak. A kép mesterének meghatározása már korábban megtörtént,

4 az attribúció nem igényel újabb érvelést és ma is érvényesnek tekinthető - a hasonlóságok a művész egyéb műveivel, mind a részletekben, mind a festői előadásban olyannyira magukért beszélnek. Ezúttal a korábbi észrevételek helyesbítése mellett a kép összefüggéseinek teljesebb feltárása kívánatos és időszerű. Catanio művészetére a 20. századi művészettörténet írásban elsőként Andrea Emiliani hívta fel a figyelmet 1961-ben megjelent cikkében,

5 majd a ferrarai seicento festészetnek szentelt összefoglaló munkájában Eugenio Riccomini egészítette ki a róla alkotható képet a művész kevés fennmaradt müvének közlésével.

6 Mindkét kutató Baruffaldi

7 adataiból indult ki, aki Catanióról nemcsak terjedelmes, hanem színes életrajzot is hagyott ránk. Alapvető életrajzi adatain kívül (Ferrarában született 1602-ben, és ott is halt meg 1665-ben) közölte, hogy első mestere Scarsellino volt, majd 16251627 között Guido Reni műhelyében tanult Bolognában. Említést tett 1654-es római, majd későbbi pármai utazásáról, valamint mecénásairól, és érdekes - bár nem minden szempontból hízelgő - személyiségképet rajzolt a „brioso ed instabile" mesterről: „...il suo genio ed inclinazione, ...non solo in giovinezza,ma per tutto il corso della sua vita, la quale fu 63 anni, piuttosto si moströ proclive al maneggio delle armi che de'pennelli, frequentando egli assai più sovente la scuola di scherma che le stanze e l'accademia del disegno... egli era anche giovane, che vale a dire brioso ed instabile,...abbandonössi in balia di bel nuovo de'suoi soliti divertimenti armigeri ed al giuoco della spada e dell'archibugio, professando la vita del cacciatore quotidianamente." Majd így folytatja: „Insituatosi perciö nelf amicizia di parecchi cavalieri in Ferrara, i quali stavano sul diritto dell'arme e viveano di riguardo e circospezione, si mise a camminar con essi come uomo di spada, unito con altri sguerri, a guisa di bravo, giorno e nőtte, tanto nella patria quanto nelle ville, in riguardo ancora alla cacciagione, delle quale, come s'è detto, dilettösi Costanzo oltre modo, tanto che fino nelf età più grave fu veduto sovente tirar d'archibugio con al naso gli occhiali."

8 A fegyverforgatás azonban a vadászatnál súlyosabb kalandokba is sodorta: egy nézeteltérést követő összecsapásban embert is ölt, akár Caravaggio, és a büntetés elől a ferencesek kolostorába menekült. Az egész jellemrajzból és az azt megkoronázó gyilkosságból a 17. század lázadó és bohém mű3 A restaurálást a Magyar Nemzeti Galéria restaurátora, Eisenmayer Tiborné végezte. 4 Szigethi, A., Egy ferrarai Caravaggio-követő, Francesco Costanzo Catanio képe magyar magántulajdonban, Művészettörténeti Értesítő 32 (1983) 3, 158-162. 5 Emiliani, A., Francesco Costanzo Catanio pittore, Arte Antica e Moderna (1961) 276-278. 6 Riccomini, E., // Seicento Ferrarese, Milano 1969, 14-16, 47-50. 7 Baruffaldi, G., Vite de'Pittori e Scultori Ferraresi 2, Ferrara 1846, 216-230. 8 Baruffaldi, i.m. 217, 219.