Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)

Francesco Catanio Budapesten

FRANCESCO CATANIO BUDAPESTEN Az 1598-as év, amelyben VIII. Kelemen kíséretével bevonult Ferrarába, hogy a várost pompázatos külsőségek közepette pápai birtokba vegye, fordulópont Ferrara történetében: véget ért egy korszak, az Este hercegek kora. „Questi principi videro ciö che niu'altro Sovrano; tutti quasi i classici stili dTtalia trapiantati nella lor Capitale da classici imitatori...La loro memoria resta al mondó in esempio; perciocché, da veri cittadini di loro patria, animarono in essa i talenti, ampliarono le lettere, promossero le arti del disegno." írja Luigi Lanzi a ferrarai festészet harmadik korszakának bevezetőjében róluk, akiknek műpártoló tevékenységétől elválaszthatatlan a ferrarai festészet nagyszerű, reneszánsz korszaka.

1 A 15. és 16. század folyamatos, magas színvonalú fejlődése a 17. században megszakadt és lassú, fokozódó hanyatlásba fordult a helyi iskola utolsó nagy egyéniségei, a művészi formálódásukban még az előző századhoz kötődő Ippolito Scarsella és Carlo Bononi halála után (1620, illetve 1632). A seicento első évtizedeiben fellépő fiatal mesterek, Bambini, Cromer, Naselli nemzedékének főleg egyházi megbízásokat teljesítő munkásságát az ellenrefonnációs igények sematikus, művészileg szegényes érvényesítése köti össze. A 17. századi ferrarai festészet minőségi hanyatlása különösen szembetűnő a város korábbi, reneszánsz korszakával, vagy a közeli Bologna egykorú felvirágzásával összehasonlítva. A budapesti képtárban a reneszánsz mesterek, Michèle Ongaro, Dosso Dossi, Garofalo műveit időrendben követő egyik újabban, 1992-ben vásárolt szerzemény, Francesco Costanzo Catanio Dávid diadalmenetét ábrázoló festménye

2 ezt a lefelé ívelő fejlődésvonalat szemlélteti (59. kép). A megvétele idején igen roncsolt, kiterjedt átfestésekkel fedett kép restaurálása csak nemrégiben, 2000 májusában fejeződött be, és ismételt bemutatását a szélesebb szakmai nyilvánosságnak nemcsak most már reális megítélhetősége indokolja, hanem a kevéssé ismert mester műveinek ritkasága is, amelyeknek előfordulása Ferrara és szűkebb környezetének határain nem terjed túl. A kép restaurálása közben, illetve tisztítása után készült felvételek (58. kép) jól szemléltetik az eredeti festékréteg egész felületén elszórtan előforduló hiányokat, amelyek a jobb szélen tömörülnek nagyobb foltokká, megnehezítve a restaurátor feladatát bizonyos részletek rekonstruálásában (leginkább a jobboldali harcos lábszárán). A konzerválás során fény derült arra is, amit már a kompozíció egyes elemeinek megcsonkítottságából sejteni lehetett, hogy korábbi restaurálása során a vászon széleit minden oldalon levágták. A tekintélyes méretű, 1 Lanzi, L., Storiapitíorica della Italia 4, Firenze 1822, 312. 2 Ltsz. 92.1, olaj, vászon, 238x165 cm. Vétel budapesti magántulajdonból.