Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)
Tarentumi votív terrakották: módszertani javaslatok
tartozik, másrészt pedig, viszonylag nagy méretéből és jó minőségű technikai kivitelezéséből következtethetően, valószínűleg szériája korai, még különös gonddal készített darabjainak egyike. 15 A kompozíció egészéről, amelyhez a fej tartozhatott, más gyűjtemények ép, vagy csak kissé töredékes példányai, például a tarantói Nemzeti Régészeti Múzeum 50.368, 16 a Louvre MNB 2776 és MNB 2577, 17 a British Museum 126263 18 vagy akára Szépművészeti Múzeum 77.125.A 19 leltári számú terrakottái alapján alkothatunk fogalmat: az oldalnézetből ábrázolt klinén enyhén felhúzott jobb lábbal és kinyújtott bal lábbal, ferde helyzetbe emelt felsőtesttel heverő férfialak melle elé hajlított bal kezébenp/wű/át tart jobb kezét térdén nyugtatja; derékig köpeny takarja, amely fedetlenül hagyja felsőtestét, s csak vízszintes helyzetű alkarján jelenik meg átvetve a köpeny egy csücske, ez a részlet azonban nem minden példányon látható. A férfialak fejét gömböcskékböl álló koszorú díszíti, amelyet íves diadéma keretei, középen a koszorúból stilizált és következetesen mindig azonos vonalvezetéssel ábrázolt virágmotívum, „lótuszvirág" emelkedik ki. A jellegzetes gömböcske-koszorú maga is diadéma-szerü, vagyis csak a figura homlokát övezi ferde állású ívként, nem alkot a fejen körbe futó, valódi koszorút. Ez eleve megvalósíthatatlan lett volna ezeken a figurákon, minthogy az archaikus és koraklasszikus stílusú symposiastés-figaràk, akárcsak a tarentumi koroplasztika más témájú figurái, mindig lezáratlan hátoldallal készültek. A budapesti darabon is megfigyelhető eljárás szerint a figurák mintázásához csak előoldali matricát használtak, amelyből esetünkben csak az arcot és a hajat nyomták. A matricával formált archoz kiégetés előtt kézzel illesztették a fejdísz elemeit: jobb oldalról hat, bal oldalról hét gömböcskét, a koszorú közepén phiale mesomphalos alakú elválasztó elemet, majd ezek folé a „lótuszvirágot" és a két külön csíkból álló keret-diadémot. Hasonló szerkezetű, azonos technikai megoldású fejdíszek számtalan példányon figyelhetők meg a tarentumi terrakották gyűjteményeiben. 20 A homlokon keresztül futó vízszintes szalag fakultatív elem, de ilyenre is van példa más, hasonló darabokról. 21 A budapesti fej további, kézzel felhelyezett eleme a hosszú, hegyes, szabálytalan körvonalú szakáll: mintázása szembeszökő módon teljesen független az ajkakétól, vagyis bajusz mintázása nélkül, mintegy gallérszerüen illesztették az arcra; a budapesti 15 A „koroplasztikai típus" kifejezést a lehelő legszűkebb technikai értelemben használom, a Nicholls által más néven „mechanikus típusnak" is nevezett fogalmat értve rajta, vö. Nicholls, ;'. m. (14.j.): a koroplasztikai típus tehát azoknak a terrakotta-példányoknak a csoportja, amelyek végső soron ugyanarra a prototípusra mennek vissza, mechanikus módon, a matricás sokszorosításon keresztül; a koroplasztikai eljárások és a belőlük következő osztályozási kategóriák megnevezésénél A. Muller „szakszótárának" iránymutatását követem: Muller. A., Description et analyse des productions moulées - Proposition de lexique multilingue, suggestion de méthode, in Le moulage en terre cuite 1997, 437—460. 16 Iacobone 1988, 47/b. t. 17 Mollard-Besques 1954, B.416, B.427.SZ. (XLIII.t.). 18 Higgins 1954, 1262-63.sz. 19 Ld. alább. 9. kép. 40,j. 20 Például a Louvre gyűjteményében: MNB 2148, MNB 2149, MNB2126, S 2198, MNB 2150. S 2200, MNB 2 167, MNB 2205, MNB 2129, MNB 2125, MNB 2132. MNB 2291 (Mollard-Besques 1954. B.477, B.478, B.479, B.480. B.493. B.419, B.501, B.508, B.500, B.502, B.481). A Szépművészeti Múzeumban: 69.7. A, T. 1 77. 21 Mollard-Besques 1954, B. 514. Iacobone 1988, 45/c.
